A mentális egészség témáját még ma is sokan kerülik, nem beszélnek róla nyíltan. Azonban egyes tanulmányok szerint világszerte minden negyedik ember él valamilyen mentális betegséggel bármely adott időpontban. Ebben a cikkben rávilágítunk a bipoláris zavarra, és bemutatjuk, milyen ezzel élni.
A bipoláris zavar, korábbi nevén mániás-depressziós zavar, komoly állapot, amely súlyos hangulati ingadozásokat idéz elő. Sokan használják a kifejezést pusztán hangulatingadozásokra, hangulatingadozások miatt. Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, de érzéseinket általában élethelyzetekhez vagy hormonális ciklusokhoz kapcsoljuk. A bipoláris zavar ennél azonban sokkal több.
A bipoláris zavarral (BD) élő személy drasztikus ingadozásokat tapasztal a szélsőséges érzelmi állapotok között: mániás epizódok, amikor eufóriát, impulzivitást és túltengő energiát érez, illetve mély depressziós időszakok, amikor önutálattal, kimerültséggel, teljes energiahiánnyal küzd – de epizódok között tünetmentes is lehet. A betegség jellemzően 15–20 éves kor között jelentkezik először, bár ez nem mindig így van. Becslések szerint világszerte 46 millió ember él bipoláris zavarral, amely nemcsak az érintett életét borítja fel, de gyakran hatással van a közvetlen környezetére is.
Sok BD-s embernek gondot okoz a mindennapos teendők, munkahelyi és párkapcsolati elvárások teljesítése. A súlyos depresszió öngyilkos gondolatokhoz vezethet, míg a mániás időszakokban gyakoribb a veszélyes viselkedés, például túlzott költekezés, kockázatos szexuális magatartás vagy szerhasználat. A BD-vel élők 17%-a próbált már véget vetni az életének, akár 60% pedig valamilyen szerfüggőséget alakít ki. Ez egy összetett állapot, amely kezelést és jelentős életmódbeli változtatásokat igényel, ugyanakkor megfelelő menedzsmenttel teljes életet lehet élni munkával, családi kapcsolatokkal együtt.
Bármilyen betegség diagnosztizálásakor az orvosoknak és terapeutáknak ki kell tudniuk zárni más, hasonló tüneteket mutató állapotokat is. A bipoláris zavar időszakos jellege miatt a pontos diagnózis általában időbe telik, mivel a tünetek teljes képe csak hosszabb idő alatt körvonalazódik.
Bár ma már szabadabban oszthatunk meg információkat, a kulturális és országonként eltérő körülmények miatt diagnosztikus kritériumok és kifejezések is változhatnak. Az USA-ban például a terapeuták a legújabb, ötödik kiadású Amerikai Pszichiátriai Társaság Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvét (DSM-5) használják.
A DSM-5 szerint bipoláris 1 diagnózishoz – a legsúlyosabb formához – legalább egy olyan mániás epizódra van szükség, amely során a tünetek a nap nagy részében, majd’ minden nap jelen vannak legalább egy hétig, továbbá legalább egy jelentős depressziós epizód is történt, amely minimum két hétig tartott.
A mánia olyan időszak, amikor kórosan emelkedett, kitágult vagy ingerlékeny a hangulat, és legalább három állapotból az alábbiak közül tapasztalható, melyek jelentős életminőség-romlást vagy distresszt okoznak, nem magyarázhatók más betegséggel vagy szerhasználattal.
Hipoánia esetében ugyanezek a tünetek jelentkeznek, de elég, ha csak négy napig tartanak, illetve nem járnak jelentős funkcióromlással a mindennapokban.
Major depresszív epizód legalább két hétig tartó lehangolt hangulatot, érdeklődés vagy öröm elvesztését jelenti, az alábbiak közül legalább öt tünettel, a nap nagy részében, majdnem minden nap, nem magyarázható másik betegséggel vagy szerhasználattal sem:
Sok terapeuta ma már spektrumként tekint a bipoláris zavarra alkategóriákkal. A tünetek intenzitását, időtartamát, összetettségét személyiség, családi háttér, élethelyzet, életkor és más tényezők is befolyásolják. A diagnosztikai kategóriák meghatározzák a kezelési stratégiákat is.
Az eddig felsorolt tünetek mellett egy súlyos mániás vagy depressziós epizódban pszichotikus tünetek is jelentkezhetnek. Ezek lehetnek hallucinációk vagy téveszmék, amelyeknek nincs valóságalapjuk. Egy hallucináció nem egyszerű tévedés vagy félreértelmezés, hanem az érzékszervek által generált hamis információ. Mentális zavarok esetén a leggyakoribbak a vizuális és auditív hallucinációk. Egy téveszme tartós „rögzült hamis hiedelem”, amely egy adott témát követ, például üldöztetés vagy mindenhatóság érzése.
Pszichotikus téveszmék előfordulhatnak mind a mániás, mind a depressziós epizódok során. Depresszió idején a téveszme leginkább nihilista: semminek nincs értelme, semminek nincs valódi jelentősége, mintha nem is kellene létezni. Ilyen végletes meggyőződések veszélyes viselkedéshez, akár öngyilkossághoz vezethetnek. Mániás epizódban a téveszemék általában grandiózusak: az érintett úgy érzi, ő maga a középpontban áll, minden célirányosan körülötte forog. A zavarban szenvedőnél a téveszme nem vélemény, hanem megkérdőjelezhetetlen tény. Bipoláris zavarnál ezek a téveszmék általában alábbhagynak, amikor az epizód múlik, de orvosi segítségre is szükség lehet.
A mentális betegségeknek, hangulatzavaroknak sokféle oka lehet. Bár vannak általános tüneti mintázatok, minden embernél más a háttértörténet. A BD-ben szenvedők kb. 80%-a valamelyik szülőtől örökli a kórképet. Gyermekkori traumák, bántalmazás, súlyos betegség vagy szexuális erőszak is hozzájárulhat a zavar kialakulásához vagy súlyosbodásához. Más befolyásoló tényezők: alacsony neuropeptid- és neurotranszmitter-szint, hormonális ingadozások, ételérzékenység, limbikus rendszer sérülése és még sok más. Bár a betegség legtöbbször kamaszkorban jelentkezik először, sokan felnőttkorig nem kapnak diagnózist: ennek oka, hogy az állapot jellege változik, önvádat és elszigetelődést inspirál, illetve a mentális betegségekkel szembeni társadalmi stigma is nagy szerepet játszik abban, hogy az érintettek nem beszélnek tapasztalataikról.
Bár a férfiak és nők hasonló arányban hajlamosak a BD-re, a nők sokkal valószínűbb, hogy a bipoláris 2 kategóriába esnek. Nőknél gyakrabban fordulnak elő depressziós, kevert (egyszerre mániás és depressziós tünetekkel járó), valamint gyors ciklusú (gyors hangulati váltásokkal járó) epizódok. Férfiaknál többnyire először mánia jelenik meg, nőknél ellenben gyakran depresszióval indul a zavar. Nőknél gyakori a téves unipoláris depresszió diagnózis, mely a megfelelő kezelés késleltetéséhez vezethet.
A BD-vel élő nők gyakran tapasztalják, hogy a menstruáció, terhesség és perimenopauza alatti hormonális változások súlyosbítják tüneteiket. A nők esetében gyakoribbak a társbetegségek, például migrén, elhízás vagy pajzsmirigyproblémák is. A nőknél jóval gyakrabban fordul elő késői kezdetű BD, amely általában a perimenopauzával esik egybe. A BD-s nők gyakrabban tapasztalnak szexuális erőszakot, és fokozottabb a veszélye mindaddig, amíg sikerül kézben tartani a betegséget. A tünetek és élettapasztalatok eltéréseit mindenképpen figyelembe kell venni a kezelési terv kialakításakor.
A bipoláris zavar akár rokkantsággal is járhat. Akinek gyakori epizódjai vannak, előfordulhat, hogy nem képes megtartani a munkáját, stabil kapcsolatot ápolni vagy megfelelően gondoskodni az egészségéről. Önsértő viselkedés, szerhasználat, impulzív döntések, öngyilkossági kísérletek is előfordulhatnak. Ilyen intenzív érzelmi állapotokkal együtt élni, anélkül hogy szabályozni tudnánk őket, óriási teher, ami szégyenhez és elszigetelődéshez vezethet, megnehezítve a segítségkérést.
Akik kevés tapasztalattal rendelkeznek a mentális egészség területén, gyakran elutasítóak, ítélkezőek. Még a jóindulatú, de tapasztalatlan segítők is kontraproduktívak lehetnek, egyszerűen mert nem értik a probléma természetét.
Mindezek ellenére sokan képesek megtanulni együtt élni a bipoláris zavarral és egészséges, boldog, produktív életet élni. A tájékozottság, támogatás, valamint a hatékony menedzsment stratégiák követése hozzájárul a megkönnyebbüléshez, könnyebbé teszi a mindennapokat.
Néhány művész, híresség a mániás epizódokat teszi felelőssé kreatív sikereiért, bár ennek ára gyakran igen nagy. Az ismert emberek, például Stephen Fry vagy Mariah Carey nyílt beszéde sokat segített a betegség stigmatizációjának csökkentésében.
Az első lépés a diagnózis. Ha magadon vagy ismerősödön a cikkben leírt tüneteket véled felfedezni, szánj időt arra, hogy olyan terapeutát találj, akiben megbízol, akivel szívesen dolgoznál. Nem minden terapeuta való mindenkinek, de ha keresel, megtalálod a segítséget. Az öndiagnózis – főleg mentális problémák esetén – félrevezető, és elvesztegetett időt jelenthet a gyógyulásban. Hajlamosak vagyunk történeteket gyártani az életünkről, különösen nehéz időkben. Egy tapasztalt terapeuta segít rendszerezni a történteket, így gyorsabban elindulhatsz a tényleges javulás útján, mint egyedül tennéd.
A diagnózis felállítása után a terapeuta feltehetően pszichiáterrel együttműködve keres majd neked megfelelő gyógyszert a tüneteid enyhítésére – lehet ez antidepresszáns, hangulatstabilizáló, antipszichotikum, vagy ezek kombinációja. Azonban a régi elgondolás, miszerint mentális betegségeket pusztán agyi vegyianyag-egyensúlyzavar okozza, ma már egyre kevésbé elfogadott. Az újabb kutatások szerint az antidepresszánsok csak a betegek mintegy 30%-ánál hatnak, és egyeseknél súlyos mellékhatások léphetnek fel. Ha azonban használnak, kitűnő eredményeket hozhatnak. Ellenkező esetben egyéb stratégiák, például elektrosokk-terápia, transzkraniális mágneses stimuláció vagy pszichedelikus terápia is segíthet.
A kezelés másik pillére a terápia, amit sokan sikeresen alkalmaznak a gyógyszeres kezelés kiegészítéseként. Néhány terápia kifejezetten jó eredményt ad bipoláris zavar esetén, például a kognitív viselkedésterápia, dialektikus viselkedésterápia, családi fókuszú terápia, interperszonális és szociális ritmusterápia, valamint a csoportterápia vagy csoportos pszichoedukáció. Az, hogy megtapasztalhatod: nem vagy egyedül, mások is átéltek hasonlót, nagy támaszt adhat. A csoporttagok tükörként, visszacsatolásként szolgálnak, vagy felelősségtársként is segíthetnek támogatni a kezelési célok teljesítését.
Természetesen mindenkinek, de különösen a mentális zavarral élők számára kiemelten fontos az egészséges táplálkozás, a rendszeres, mérsékelt testmozgás, stressz-csökkentő technikák alkalmazása és a megfelelő alváshigiéné betartása.
A mediterrán diéta kifejezetten előnyös a BD-vel élők számára. A fitokemikáliákat, bioflavonoidokat tartalmazó ételek támogatják az egészséges agyműködést. Az omega-3 zsírsavakat, kurkumint, magnéziumot tartalmazó étrendkiegészítők növelhetik a dopaminszintet, míg az L-triptofán és a 5-HTP a szerotonint.
Az alkoholfogyasztás vagy drogok használata átmenetileg enyhítheti az erős érzelmeket, de hosszú távon káros. Minimalizáld, vagy lehetőség szerint hagyd el teljesen, hogy hamarabb jobban legyél.
Hetente minimum 150 perc közepesen intenzív testmozgás (például tempós séta) elérhető cél: ez napi bő 20 perc, ami nem sok, de elegendő lehet ahhoz, hogy a nehezebb időszakokat átvészeld. Ha jobban érzed magad, növeld picit a mennyiséget.
Ha te vagy valamelyik ismerősöd bipoláris diagnózist kapott, vagy gyanakszol rá, ne veszítsd el a reményt! Nem vagy egyedül, és léteznek módszerek a helyzet javítására. Az első lépés, hogy találj egy biztonságos embert, akivel beszélhetsz arról, amit átélsz, onnan pedig fokozatosan tovább léphetsz.
Töltsd le most a WomanLog alkalmazást: