A humán papillomavírus (HPV) a világ leggyakoribb nemi úton terjedő fertőzése: nagyon nagy az esélye annak, hogy életed során legalább egyféle HPV-t elkapj. A megelőzéshez hozzátartozik a megfelelő higiénia és a biztonságos szex, a rendszeres szűrés, illetve a védőoltás, amelyre ebben a cikkben kiemelten fókuszálunk.
Az HPV elleni vakcinák biztonságos és hatékony módjai annak, hogy immunrendszered felkészítse a HPV vírussal szembeni védekezésre. Ideális esetben még a nemi élet megkezdése előtt érdemes beoltatnod magad. Később is be lehet adatni az oltást, viszont ilyenkor már nem hatásos azon vírustörzsek ellen, amelyekkel jelenleg fertőzött vagy, illetve nem gyógyítja az esetleges HPV-hez kapcsolódó elváltozásokat, és kevésbé hatékony azok ellen, amelyekkel korábban már érintkeztél.
Világszerte a HPV vírusokat a leggyakoribb nemi úton terjedő betegségek közé sorolják. Több mint 100 papillomavírus fertőzheti meg a bőrt vagy a nemi nyálkahártyát, és becslések szerint a szexuálisan aktív nők és férfiak több mint 70%-a elkapja élete során. Noha általában szexuális érintkezés során terjed, szoros, nem szexuális kapcsolat révén is átvihető egy fertőzött személyről.
Számos vakcina létezik, mindegyik néhány kiválasztott HPV törzs ellen nyújt védelmet. Nem tartalmaznak HPV vírus DNS-t, ezért nem fertőzőek. Ehelyett vírusszerű részecskéket tartalmaznak, amelyek megtanítják a szervezet védekezőrendszerét felismerni a vírust a későbbi találkozáskor. Ezek a vakcinák nagyon immunogének—más szóval rendkívül hatékonyak.
A legtöbb HPV fertőzés nem okoz tünetet. Amikor mégis megjelennek tünetek, gyakran enyhék, és nem feltétlenül kapcsolódnak közvetlenül betegséghez. A HPV-fertőzések gyakran észrevétlenek, mivel tünetmentesek, és a tünetek jelentkezésekor azok könnyen összetéveszthetők más állapotokkal is, főleg azért, mert maguktól is elmúlhatnak.
A tünetes HPV vírusokat általában két típusba sorolják—kután vírusok, melyek főként a kézfej, a lábfej, a kar, illetve a mellkas bőrfelületeit fertőzik, valamint a nyálkahártya-típusú vírusok, amelyek inkább meleg, nedves környezetet, például a nemi szervek és végbélnyílás környékét, illetve a szájat és a torkot részesítik előnyben. Ezek a vírusok jóindulatú elváltozásokat, például bőr- vagy nemi szemölcsöket okozhatnak—apró, testszínű dudorokat, amelyek enyhén karfiolszerűek is lehetnek. Ezek a szemölcsök viszketéssel vagy kellemetlenséggel járhatnak.
Nőknél a nemi szemölcsök (más néven kondilómák) a szeméremtesten, a hüvelyfalon, a külső nemi szervek és a végbélnyílás közötti területen, a végbélnyílás csatornájában, valamint a méhnyakon fordulhatnak elő. Férfiaknál jellemzően a pénisz csúcsán vagy törzsén, a herezacskón, illetve a végbélnyílás körül jelennek meg. Nyálkahártya-szemölcsök szintén kialakulhatnak a szájban vagy torokban, ha valaki orális szex során érintkezett fertőzöttel.
További HPV-tünetek lehetnek:
Ezek a tünetek önmagukban nem elégségesek az önálló HPV-diagnózishoz, ám mindenképp indokolják, hogy orvoshoz fordulj. A HPV és az ebből fakadó komplikációk (mint a legtöbb esetben) sokkal könnyebben kezelhetők, ha korán felismerik őket.
Számos társadalmi tényező jelentős szerepet játszik egészséged és biztonságod szempontjából. Megnő a HPV (és más nemi fertőzések) kockázata, ha:
Ha szeretnéd megóvni magad és szeretteidet, maradj tájékozott és naprakész. Alakíts ki őszinte és nyitott párbeszédet mind leendő, mind jelenlegi szexuális partnereiddel, és járj rendszeresen szűrésre.
A magas kockázatú HPV-törzseknek (például a 16-os és 18-as típus) nagyobb az esélyük a daganatos elváltozások kialakulására. Ezek okozhatnak méhnyakrákot, továbbá vastagbél-, végbélnyílás-, hüvely-, szeméremtest-, pénisz-, illetve mandularákot.
A legtöbb esetben az HPV-fertőzést egy egészséges immunrendszer le tudja küzdeni. Ha azonban a fertőzés tartósan fennáll és kezeletlen marad, fennáll a veszélye, hogy megelőző daganatos elváltozássá, majd daganattá fejlődik. Mivel a daganat kialakulása hosszú ideig tart (kb. 15-20 év), úgy a tünetek is jellemzően lassan alakulnak ki. Éppen ezért rendkívül fontos a rendszeres HPV-szűrés, különösen, ha magas kockázatú HPV-vírus van jelen.
Az első HPV vakcinákat 2006-ban vezették be, s ma már több országban is rutinszerűen alkalmazzák. Minden jelenlegi HPV vakcina hatékonyan előzi meg a 16-os és 18-as típusú HPV-fertőzéseket (amelyek a HPV-hez köthető daganatok, így a méhnyakrákok 70%-áért felelősek). Néhányuk a 6-os és 11-es típus ellen is véd (amelyek a nemi szemölcsök mintegy 90%-át okozzák).
A védőoltásokat leginkább megelőző célzattal érdemes alkalmazni. Ha tudsz, még HPV-fertőzés előtt, azaz lehetőség szerint nemi élet megkezdése előtt érdemes beadatnod. A vakcina már 9 éves kortól beadható, de az életkor meghatározza a javasolt dózisok számát: 15 éves korig 2 adag szükséges 6–12 hónap különbséggel, 15 éves kortól 3 adag, az adott oltóanyag függvényében eltérő időközökkel.
Általánosságban minden 27 év alatti, oltatlan nőnek (és férfinak) ajánlott beadatni. E felett már egyéni körülményeket kell mérlegelni, de később is jobb beoltatni magad, mint egyáltalán nem.
Különböző vakcinák eltérő HPV-típusokat céloznak meg, és különböző hosszúságú védettséget biztosítanak. Például a Gardasil legalább 10 évig, a Gardasil 9 legalább 6 évig, míg a Cervarix minimum 9 évig nyújt védelmet.
Az HPV vakcina mellékhatásai ritkák és általában enyhék, hasonlóak más védőoltások mellékhatásaihoz. Többségében inkább a tűszúrásra adott reakciók (illetve a hozzá kapcsolódó félelem vagy mentális kellemetlenség) okozzák, mint az oltóanyag összetevői. A leggyakoribb mellékhatások:
Vannak azonban kivételek. A súlyosabb mellékhatások elkerülése érdekében HPV elleni vakcinát nem szabad beadni azoknak, akik:
Az HPV vakcinát a felkar izomba adják be injekcióval. Maga az oltás néhány másodpercig tart, de a vizsgálat ennél tovább is eltarthat.
Ezek a vakcinák nem tartalmaznak víruseredetű DNS-t—vírusszerű részecskéket tartalmaznak (melyeket a HPV felszíni fehérjéiből állítanak elő), amelyek nagyon hasonlítanak a védett HPV-törzsekhez. Ezáltal az immunrendszert megtanítják felismerni a vírust, mielőtt ténylegesen találkozna vele, és némi keresztvédelmet is nyújthatnak további törzsek ellen.
Az oltóanyag összetevői három fő csoportra oszthatók:
A Gardasil a HPV 6, 11, 16 és 18 típusfehérjéit, amorf alumínium-hidroxifoszfát szulfátot, élesztőfehérjét, nátrium-kloridot, L-hisztidint, poliszorbát 80-at, nátrium-borátot és vizet tartalmaz.
A Gardasil 9 a HPV 6, 11, 16, 18, 31, 33, 45, 52 és 58 típusfehérjéit, amorf alumínium-hidroxifoszfát szulfátot, élesztőfehérjét, nátrium-kloridot, L-hisztidint, poliszorbát 80-at, nátrium-borátot és vizet tartalmaz.
A Cervarix hatóanyagai a HPV-16 L1 fehérje és a HPV-18 L1 fehérje, valamint 3-O-desz-acil-4'-monofoszforil lipid-A (MPL), alumínium-hidroxid, nátrium-klorid, nátrium-foszfát-monobázis és víz.
Mivel az HPV vakcinákat viszonylag nemrégiben fejlesztették ki, hosszú távú hatásaik vizsgálata még folyamatban van, különösen, mivel a daganatképződés is hosszú idő alatt zajlik le. Ezért akkor is fontos a rendszeres orvosi, nőgyógyászati vizsgálat, beleértve a HPV-tesztet és a rákszűrést, ha már beadtad a HPV vakcinát.
A legjobb, amit tehetünk, hogy magunkat és a fiatalabb generációkat is folyamatosan oktatjuk a biztonságos szexuális élet testi-lelki vonatkozásaira. Az ilyen témák tabumentessé tétele, nyílt megbeszélése hozzájárul ahhoz, hogy többen legyenek tájékozottak és merjék igénybe venni a szükséges kezeléseket.
Kövesd nyomon ciklusodat a WomanLoggal! Töltsd le most a WomanLog alkalmazást: