Levendula – alvásra és relaxációra, citrom – fejfájásra, rózsa – szorongáscsökkentésre stb. Az illóolajok kellemes illatúak, de hatékonyságuk máig vitatott.
Bár aromaterápiában való hatékonyságuk nem egyértelmű, az illóolajokat széles körben alkalmazzák antibakteriális összetevőként számos termékben.
Az illóolajok használata legalább a 12. századig vezethető vissza. Feljegyzések szerint kenőcsök, parfümök, sőt balzsamozószerek összetevőjeként is alkalmazták őket. Habár ma már nem használunk illatos olajokat mumifikáláshoz, az elmúlt években újra népszerűvé váltak, mint természetes gyógymódok számos betegség és panasz kezelésére. Az illóolajokat megtaláljuk kozmetikumokban, illatszerekben és háztartási tisztítószerekben is.
Az illóolaj egy folyadék, amely egy adott növény jellegzetes illatanyag-kémiai vegyületeit tartalmazza koncentrált formában; ezeket az olajokat általában gőzdesztillációval nyerik ki – a citrusfélék kivételével, amelyek esetében hidegsajtolással történik a kinyerés. Az „illó” kifejezés nem azt jelenti, hogy nélkülözhetetlen, hanem azt, hogy ez az olaj tartalmazza a növényi „eszenciát”, amit a gyorsan párolgó illatanyagok jelenléte határoz meg – ezek a vegyületek a levegővel érintkezve elpárolognak, így érezzük az illatukat. A növényi olajokkal (például olíva, avokádó vagy szezámolaj) ellentétben az illóolajok nem tartalmaznak főként zsíros összetevőket; talán találóbb volna növényi esszenciának nevezni őket, mert a kivont illatos vegyületeket vivőolajjal keverik, hogy használatra kész terméket kapjunk.
Vannak olyan illóolaj-gyártók is, akik a nagyobb profit érdekében hígítják vagy hamisítják az olajokat. Az alacsony árak és a figyelmeztetések, mint például „csak külsőleg”, „belső használatra nem alkalmas”, illetve „helyi alkalmazás előtt hígítandó” feliratok felvetik az olaj hamisításának lehetőségét. Ugyanakkor a tiszta illóolajok erősek, és nem mind fogyaszthatók biztonságosan. Vásároljuk olajainkat megbízható gyártótól, és mindig tartsuk be az utasításokat.
A növények sokféle célból termelnek illóolajat – beporzók csalogatására, növényevők elriasztására, konkurens növények növekedésének befolyásolására, illetve gombás, bakteriális vagy vírusos növénybetegségek elleni védekezésre. Illékonyságuk és ismert növényevőkre gyakorolt hatásuk miatt az illóolajokat ígéretes természetes alternatívának tartják a szintetikus növényvédő szerek helyettesítésére. Az illóolajokat természetes tartósítószerként is hasznosítják, például hús károsodását okozó baktériumok ellen.
A legtöbb illóolajat parfümök és illatanyagok előállításánál használják, melyeket krémekhez, tusfürdőkhöz adnak. Szépségápolási termékekhez olykor természetes antioxidáns tulajdonságuk miatt kerülnek bele, és nem elsősorban az illatukért.
Mindössze viszonylag kevés illóolajról bizonyították be, hogy terápiás céllal hasznos lehet. Számos természetgyógyász és aromaterapeuta használ illóolajokat. Az aromaterápia során az olajokat párologtatják vagy hígított formában közvetlenül a bőrre viszik fel.
Az aromaterapeuták szerint bizonyos illóolajok jótékony vegyületeinek belélegzése lehetővé teszi, hogy ezek eljussanak a tüdőbe és a véráramba – normál esetben szinte elérhetetlen helyekre –, ahol potenciálisan jótékonyan hathatnak a testre.
Néhány példa az egyes illóolajokhoz kapcsolt hatásokra:
Sokan csodaszernek tartják a levendulát, mentát vagy eukaliptuszt. Egyesek szerint az illóolajok gyorsabban szüntetik meg a migrénjüket, mint a gyógyszerek. Mások a libidó növelésében érezték hatásosnak, ahol minden más kudarcot vallott.
Az illóolajok illatanyagai serkenthetik a limbikus rendszert – az agyban lévő érzelem- és emlékfeldolgozó területeket. Ez a rendszer részt vesz több automatikus testi folyamat, például a légzés, szívritmus vagy vérnyomás szabályozásában is. Emiatt többen úgy hiszik, hogy az illóolajok képesek fiziológiai hatást kiváltani a szervezetben. A limbikus rendszer fontos az emlékek kialakulásában is, így magyarázható, hogy a jól ismert illatok emlékeket vagy érzelmeket idézhetnek fel.
Mindezek ellenére tudományos alapokon még nem bizonyították ezeket az állításokat, további kutatások szükségesek.
Bár továbbra is nagy a kétkedés az illóolajok terápiás alkalmazásait illetően, a tudomány mégsem veti el teljesen ezeket az állításokat. Számos tanulmány vizsgálta már az illóolajok biológiailag aktív molekuláit és hatásaikat.
Minden illóolaj 50–100 különböző biokémiai molekulát tartalmaz. Speciális módszerekkel beazonosítható és mérhető minden egyes molekula, így pontosan meghatározható az olaj összetétele.
A legerősebb antibakteriális és legszélesebb spektrumú hatással a fenolok rendelkeznek: a timol (kakukkfű- és oregánó olajban), a karvakrol (oregánó olajban) és az eugenol (szegfűszeg olajban).
A további illóolaj-kutatások hozzájárulhatnak új antibiotikumok fejlesztéséhez, amelyek ellenálló baktériumtörzsek leküzdésére alkalmasak lehetnek. Az antibiotikumok helytelen alkalmazása – a kúra megszakítása, illetve a túlhasználat – elősegíti a rezisztens törzsek kialakulását, ezért szükség van új módszerekre a baktériumok elleni harcban a betegek számára kedvezőtlen mellékhatások nélkül. A megfelelő antibiotikumok hiánya már világméretű probléma.
Az illóolajokat jelenleg is használják természetes növényvédő szerként és élelmiszer-tartósítóként, valamint a jövőben is hasznosak lehetnek bakteriális fertőzések leküzdésében.
Nyomon követheted a ciklusodat a WomanLoggal. Töltsd le most a WomanLog alkalmazást!