Az esélye annak, hogy valaki már az első hónapban teherbe essen a próbálkozás megkezdése után, csupán 20-30%. Minél tovább próbálkozik az ember, annál jobbak az esélyei. Körülbelül a párok 80%-a esik teherbe az első évben. Mégsem mindenkinek sikerül ilyen könnyen, hiszen számos tényező csökkentheti a fogantatás esélyét. Egy érdekes tényező a „válogatós méh” elmélete. Ebből a cikkből megtudhatod, mi kell ahhoz, hogy teherbe ess, és miért szabotálhatja a méhed a próbálkozásaidat.
Amellett, hogy képes új életet létrehozni és kihordani, a női test állítólag azt is eldöntheti, melyik életet hordja ki. A válogatós méh ötlete már régóta ismert. Eszerint az elmélet szerint a női szervezet eldöntheti, melyik embriót gondozza tovább, melyiket szakítja meg.
Ahhoz, hogy megértsük, testünk hogyan választja ki a legéletképesebb embriókat, először nézzük meg, hogyan történik a fogantatás. Az emberi fogantatás főként a véletlenen múlik. Bár a nem tervezett terhességek gyakoriak, szándékosan teherbe esni nem egyszerű, sokszor évekig és több próbálkozásba telhet. Számos tényezőnek kell összhangban lennie a megfelelő feltételekhez.
Havonta egyszer az egyik petefészek egy érett petesejtet (ovumot) bocsát ki a petevezetékbe. Ezt a folyamatot ovulációnak nevezzük, amely a menstruációs ciklus közepe táján következik be, és csupán 24-48 óráig tart, utána a petesejtet a szervezet felszívja.
Ha teherbe szeretnél esni, a termékenységi ablakodban történő szex adja a legnagyobb esélyt a fogantatásra. Férfi ejakuláció során milliónyi spermium kerül a női reproduktív rendszerbe. A spermiumok ezután a méhnyakon keresztül a petevezetékekbe jutnak.
Ha egy spermium találkozik a petesejttel a petevezetékben, áthatol a petesejt külső burkán. Ovuláció környékén a méhnyak nyákja vékonyabbá és kevésbé savassá válik, így a spermiumok könnyebben életben maradnak, elérik a petesejtet. Ekkor a spermium biokémiai változáson – kapacitáción – megy keresztül, ami segíti a megtermékenyítést. A spermium enzimjei lebontják a petesejt körüli védőréteget, majd a spermium és a petesejt genetikai anyaga egyesül, egyetlen sejtet, úgynevezett zigótát képezve.
A zigóta a petevezetékben az útja során többszörös sejtosztódásba kezd. Ez a sejthalmaz először morula, majd blastocysta néven ismert. Körülbelül egy héttel a megtermékenyülés után a blastocysta beágyazódik a méhfalba, ahol további fejlődésével embrióvá, majd magzattá válik a teljes terhesség során. Az embrió tapadásával kialakul a méhlepény, amely minden létfontosságú tápanyagot és funkciót biztosít a fejlődő babának.
A nők kb. 11%-ának, a férfiak 9%-ának van valamilyen termékenységi problémája. Akár a párok 15%-a sem tud természetes úton teherbe esni egy év próbálkozás után. Sok tényező befolyásolja a teherbeesési esélyeket: egészségi állapot, életkor, genetika, életmód. Mégis, függetlenül attól, mennyire gyorsan esik teherbe valaki, a „születés egy csoda” mondás nem áll messze az igazságtól.
A termékenységi ablak minden hónapban nagyon rövid. Az ovuláció, amikor a petesejt megtermékenyíthető, mindössze 24-48 óráig tart havonta – néha azonban el is maradhat. Igaz, hogy a spermium akár öt napig is életben maradhat a női szervezetben, de ennek az időnek egybe kell esnie a termékeny időszakkal.
Az ovuláció előtt a hüvely pH-értéke gyakran túl savas ahhoz, hogy a spermium hosszabb távon életben maradjon. A hüvelyi nyák is szárazabb, ami meggátolja a spermiumok méhbe jutását. Emellett az ejakulációval kijutó spermiumok többsége eleve életképtelen, vagy el sem jut a petesejtig.
Mindezeken túl a női immunrendszer is megtámadhatja a spermiumokat. Tanulmányok kimutatták, hogy az ondófolyadék immunválaszt vált ki a női szervezetben, vagyis a test idegenként kezeli és próbál megszabadulni tőle.
A „válogatós méh” elmélet a reprodukciós biológia egy olyan elképzelése, miszerint a méhnek lehet szelektív szerepe abban, hogy mely embriók tapadjanak meg és fejlődjenek tovább terhességgé. Az elmélet szerint a méh képes felismerni az embrió minőségét vagy genetikai összeférhetőségét.
Támogathatja azoknak az embrióknak a beágyazódását, fejlődését, amelyek egészségesebbek vagy genetikailag jobban illeszkednek az anyához. Azonban ez az elmélet csak elmélet, és tudományosan még nem bizonyított. Ha igaz lenne, az még nehezebbé tenné a teherbeesést és a terhesség kihordását, mint eddig gondoltuk.
A válogatós méh elmélete megkérdőjelezi azt a gyakori hiedelmet is, miszerint a méh pusztán passzív környezet a fogantatás során. Ha igaz, akkor a méh biokémiai jelekkel méri fel az embrió minőségét. Így növelheti a sikeres terhesség és az egészséges utódok esélyét, ami evolúciós előnyt is jelenthet az emberiség számára.
Mi történik az elutasított embriókkal és spermiumokkal?
Ha aktívan próbálsz teherbe esni, felmerülhet benned a kérdés, mi történik a testedben, amikor visszautasítja a spermiumot vagy nem engedi az embriót beágyazódni. Ha a “válogatós méh” elmélet igaz, akkor a női reproduktív rendszer biokémiai közege, vagy az immunrendszer válasza révén egyes spermiumokat elpusztíthat vagy mozgásképtelenné tehet.
Ami az embriókat illeti, ha nem megfelelőek a beágyazódásra, a női immunrendszer is támadhatja és nagyon korán elutasíthatja őket. Hormonok vagy fehérjejelek szintén okozhatják, hogy egyes embriók nem fejlődnek tovább az implantáció után. Ha a méh már nagyon korán elutasít embriót vagy spermiumot, valószínűleg észre sem vennéd. Az is előfordul, hogy az implantált embriók elhalnak a terhesség első trimeszterében, és vetélés történik, amit gyakran csak erősebb menstruációnak gondolnak. Valójában a terhességek akár 20%-a is vetéléssel végződik.
Vannak módszerek a teherbeesés esélyének növelésére.
A párodnak is fel kell készülnie a gyermekvállalásra. Sokan azt gondolják, hogy a férfi feladata csupán a petesejt megtermékenyítése, pedig az embrió génjeinek fele apai oldalról származik. Ha a spermium minősége rossz, a méh ezt elutasíthatja, vagy a baba egészségét is befolyásolhatja.
Már hónapokkal a babatervezés előtt a párodnak is változtatnia kell: hagyja abba a dohányzást, korlátozza az alkoholt, táplálkozzon egészségesen, mozogjon többet. Ez nemcsak a teherbeesés, de az egészséges baba szempontjából is fontos.
Mégis, akkor is, ha tökéletesen egészségesen élsz és mindent megteszel a teherbeesés érdekében, előfordulhat, hogy egyeseknek sokkal nehezebb lesz teherbe esni, mint másoknak. Bár elkeserítő érzés sikertelenül próbálkozni, fontos tudni, hogy vannak lehetőségeid.
Az in vitro fertilizáció (IVF) a meddőségi kezelések egyik formája. Az eljárás során egy nő petesejtjeit a testen kívül, laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a férfi spermiumával.
Az IVF sikeréhez fontos, hogy minél több életképes petesejtet nyerjenek ki. Ehhez a nő termékenységi gyógyszereket szed, melyek egyszerre több tüsző érését serkentik, így a természetes ciklus során szokásos egy helyett több petesejt is megérik. Ha a tüszők elérik a megfelelő méretet, kisebb műtéttel kinyerik a petesejteket.
A férfinak spermamintát kell adnia a megtermékenyítéshez. A megtermékenyített petesejtek néhány napig laborban fejlődnek, majd több egészséges embriót kiválasztanak, és vékony katéteren keresztül a méhbe juttatják.
Sok pár számára az IVF jelenti az egyetlen lehetőséget a gyermekvállalásra. 41-47% az esély, ha az anya 35 évnél fiatalabb. Ez az arány 35 felett csökken, de még 40 fölött is lehetséges teherbe esni. Azonban fontos tudni, hogy a siker esélyei ilyenkor már alacsonyabbak, és maga a terhesség is nehezebb lehet. Ezen felül gyakran többször is szükség lehet próbálkozásra, az eljárás testi-lelki megpróbáltatásokkal jár, nem is beszélve az anyagi terhekről.
A teherbeesés kihívást jelenthet, sokaknál évekig tart. Mégis vannak módszerek az esélyek növelésére. A modern orvostudomány fejlődésével egyre több pár válhat szülővé. Reméljük, hogy ez a cikk segített jobban megérteni, min megy keresztül a tested a teherbeesés során. Ha többet szeretnél tudni a terhességről és a női egészségről, látogasd meg a blogunkat!
Töltsd le most a WomanLog-ot: