Orvosi Támogatású Reprodukciós Technológia
Az orvosi támogatású reprodukciós technológia (ART) egy gyűjtőfogalom azon orvosi eljárások számára, amelyek a test reprodukciós funkcióinak problémáit kezelik. Nem mindenki képes természetes úton gyermekáldásra. Az ART révén a tudomány olyan választási lehetőséget kínál ezeknek az embereknek, amely másképp nem lenne elérhető.
Etikailag ez egy összetett kérdés, mint minden lehetőség, amely mesterségesen elégíti ki az emberi ösztönt: a termékenységi kezelések jelentősen növelték a többes terhességek számát; a petefészek-stimuláció komoly mellékhatásokkal járhat; a béranya által kihordott gyermek találkozni szeretne a béranyával, még ha ezt a törvényes szülők nem is szeretnék. Az ilyen tényezők nehéz döntések meghozatalát követelik meg.
Termékenység
Abban az esetben, ha nincs semmilyen rendellenesség, egy heteroszexuális párnak egy menstruációs cikluson belül körülbelül 25% esélye van a fogantatásra. A párok 60%-a éri el ezt a célt 6 hónapon belül, 80% egy éven belül, 90% pedig 18 hónapon belül.
A siker esélye nagymértékben az időzítéstől függ. Az ideális időpont a fogantatásra a „termékeny ablak”, amely néhány nap az ovuláció körül (nagyjából két héttel a menstruáció előtt). A petesejt 12–24 órán át életképes a petevezetékben – cél, hogy ez idő alatt egy spermium megtermékenyítse. A terhességet tervező pároknak legalább heti háromszori szexuális együttlétet javasolnak.
Ha egy év telt el fogamzásgátlás nélkül, rendszeres szexuális együttlét mellett, eredmény nélkül, felmerülhet a termékenységi zavar lehetősége. Ilyenkor javasolt kivizsgálásokat és teszteket végezni az okok felderítése érdekében. Az orvosok azonban minden esetet egyedileg kezelnek, így a konzultáció akár korábban is indokolt lehet.
A meddőség mindkét nemet érinti, okai lehetnek genetikaiak, betegségek, vagy életmódbeli tényezők. Fontos, hogy mindkét fél közösen forduljon orvoshoz, hogy teljes képet kapjanak az helyzetről, átbeszélve az összes szokást vagy körülményt, ami akadályozhatja a fogantatást, valamint a kórelőzményt és a termékenységi vizsgálatokat.
Férfiaknál a termékenységi vizsgálat általában ondómintavételt jelent (a spermiumszám, mozgékonyság, morfológia, az ondó mennyisége és pH-jának elemzése), és lehet biokémiai ondóvizsgálat is (a járulékos nemi szervek működésének elemzése).
Nőknél a termékenységi vizsgálat magába foglalhatja a vérvizsgálatot (bizonyos hormonok szintjének méréséhez), a hiszteroszalpingográfiát (méh és petevezetékek röntgenvizsgálata), vagy a laparoszkópiát.
Mindkét félnél vizsgálhatják a Chlamydia fertőzést (olyan nemi betegség, amely befolyásolhatja a termékenységet), ultrahanggal, hormonvizsgálattal, vagy kariotípus-vizsgálattal (genetikai okok feltárása céljából).
Bizonyos esetekben az egészségesebb életvitelre való átállás (dohányzás, alkohol elhagyása, étrend módosítása, testsúly rendezése) is elegendő lehet a termékenység javításához. Máskor szükség lehet műtéti beavatkozásra (méh fibrómák vagy hegesedés eltávolítása, amely nehezíti a fogantatást; ondóvezeték elzáródás megszüntetése; hormonkezelés a hormonális egyensúly helyreállításához).
Az ART nem egyszerű út – érzelmileg megterhelő, időigényes és drága folyamat. A leendő szülőknek mérlegelniük kell lehetőségeiket, mielőtt belevágnának a komolyabb eljárásokba.
Petefészek-stimuláció
A női hormonokat a hipotalamusz, az agyalapi mirigy (hipofízis) és a petefészek termeli. A hipotalamusz GnRH (gonadotropin-felszabadító hormon), az agyalapi mirigy luteinizáló hormon (LH) és follikulusstimuláló hormon (FSH), míg a petefészek ösztrogént és progeszteront állít elő. A GnRH szabályozza a gonadotropinok kibocsátását, melyek az ösztrogén és progeszteron szintjét irányítják, az ösztrogének pedig gátolják a GnRH, az LH és FSH termelést. A petefészek-stimuláció mindhárom szinten hatással bírhat.
Két fő típusa van a petefészek-stimulációnak:
- Önálló petefészek-stimuláció, ovulációs zavarok esetén.
- Petefészek-stimuláció ART során (mesterséges megtermékenyítés vagy lombikbébi eljárás esetén).
Ovulációs eredetű meddőségnél az orvos antiösztrogént (klomifén-citrátot) írhat fel. Ez a szer az ösztrogén-receptorokhoz kötődik a hipotalamuszban és a hipofízisben, megakadályozva, hogy csökkentsék az FSH és LH szintjét.
Az antiösztrogének előnye, hogy szájon át szedhetők, és nem igényelnek olyan szoros ellenőrzést, mint más kezelések. A hiper-stimuláció kockázata is kisebb. Ezért ajánlják elsődleges terápiaként anovuláció (ovuláció hiánya) vagy diszovuláció (rendellenes ovuláció) esetén – amikor a petefészkek ösztrogént termelnek és a hipofízis működik.
Az antiösztrogéneknek azonban vannak mellékhatásaik, mint például látászavar, hőhullámok, fejfájás és közti vérzés. Emellett nő a többes terhesség, a vetélés és a méhen kívüli terhesség kockázata.
Lombikbébi eljárás vagy mesterséges megtermékenyítés előtti ovulációindukciónál a petefészek-stimuláció két fázisból áll: az elsőben LH és FSH termelésének gátlása, a ciklus teljes kontrollja GnRH agonisták és antagonisták injekciós alkalmazásával.
Ha néhány ciklus után nincs eredmény, erősebb szerek – gonadotropinok – közvetlenül stimulálják a petefészket, így fejlődnek a tüszők. Hipotalamikus vagy hipofízis eredetű anovuláció esetén is ilyen kezelést alkalmaznak.
Ezek a gyógyszerek bőr alá adható injekciók formájában érhetők el, akár önadagolásban is. A gonadotropinok hatásosabbak klomifén-citrátnál, de nő a petefészek hiperstimuláció szindróma és a többes terhesség veszélye, így rendszeres ultrahang és hormonvizsgálat szükséges a dózisbeállításhoz és a tüszőfejlődés ellenőrzéséhez.
Több tüsző kifejlődése után a leendő anyának korion-gonadotropin (hCG) injekciót adnak, ami 32–38 órán belül beindítja az ovulációt.
A gonadotropinok petefészek hiperstimulációs szindrómát okozhatnak, melynek tünetei a duzzadt és fájdalmas petefészkek, súlyosabb esetben hízás, alhasi fájdalom, hányás és légszomj jelentkezhet.
A gonadotropinok használata többes terhesség kockázatát is növeli. Bár a legtöbb többes szülés sikeres, mégis magas kockázatúnak számítanak. Többlet magzatok redukciója (multifetális redukció) javíthatja az egészséges gyermek kihordásának valószínűségét, de ez érzelmileg rendkívül megterhelő döntés lehet.
Méhűri inszemináció (IUI)
A méhűri inszemináció vagy mesterséges megtermékenyítés egy viszonylag egyszerű háromlépéses eljárás:
- Az ondómintából eltávolítják a felesleges nyákot és nem mozgó spermiumokat, így kis mennyiségű egészséges spermium koncentrált adagja keletkezik.
- A leendő anya ovulációját ovulációs teszttel maga követi, vagy ezt orvos monitorozza – természetes ciklushoz igazítva, vagy termékenységfokozó gyógyszerekkel kiegészítve.
- Az ovuláció után egy-két nappal a spermiumot egy katéter segítségével bejuttatják az anya méhébe. A kezelés után néhány perc pihenés következik, majd el is lehet hagyni a rendelőt.
Az IUI gyakran alkalmazott olyan esetekben, amikor a meddőség oka ismeretlen, vagy a spermiumok nem tudják elérni a petesejtet, például rossz minőség, nyák vagy hegesedés miatt, vagy ha nincs jelen petesejt.
Azok a párok, akik maguk nem rendelkeznek életképes spermiumokkal – például meddő párok, leszbikus párok vagy egyedülálló nők, akik önállóan szeretnének anyává válni – donor spermát vehetnek igénybe. Minden donor spermát fertőzésekre és örökletes betegségekre szűrnek. Olyan párok, ahol az anya nem tudja kihordani a magzatot, béranyát is igénybe vehetnek az eljárás eredményeként.
Az IUI segíthet ondóallergia esetén is, amely általában bőrpirírral, duzzanattal, égő érzéssel jár ondóval érintkezve. Ez a ritka állapot nőket és férfiakat egyaránt érinthet. Óvszerhasználat a gyors, míg a deszenzitizáció hosszabb távú megoldást adhat. Az IUI jó lehetőség azoknak a nőknek, akik nem tudják vagy nem akarják tolerálni az allergiát, mivel a reakciót kiváltó fehérjéket még a beavatkozás előtt eltávolítják.
A méhűri inszemináció viszonylag biztonságos eljárás. Csekély fertőzés és pecsételő vérzés előfordulhat, de ez általában jelentéktelen. Petefészek-stimulációval kombinálva a többes terhesség kockázata is nő.
IUI általában nem alkalmas lehetőség enyhe endometriózis, alacsony spermiumszám vagy rossz minőségű spermium, illetve ismeretlen eredetű meddőség esetén – ezekben az esetekben az eljárás hatástalan lehet.
Lombikbébi-eljárás (IVF)
A lombikbébi-eljárás laboratóriumi körülmények között történő megtermékenyítés – az in vitro kifejezés szó szerint „kémcsőben”-t jelent. Ezt a módszert általában azok a párok kapják ajánlásként, akik más, egyszerűbb ART-módszerekkel nem értek el sikert, vagy azoknál, akiknél ezek kudarcot vallottak. Az IVF lehetővé teszi a béranyaságot is: a leendő anya petesejtjét a leendő apa spermiumával termékenyítik meg, és a kialakult embriót a béranya hordja ki.
- Az IVF első lépése a petefészek kontrollált hiperstimulációja (COF). Ez úgy kezdődik, hogy a leendő anya természetes menstruációs ciklusát gyógyszeresen elnyomják, hogy megakadályozzák a korai ovulációt. Ezután gonadotropin injekciókat kap naponta, amik nagyobb számú petesejt termelését segítik. Az érett petesejtek fejlődését szorosan figyelik, majd HCG-injekcióval indítják be az ovulációt.
- A második lépésben, 34–36 órával a HCG-injekció után, a petesejtek leszívása, vizsgálata és inkubátorban elhelyezése történik.
- A harmadik lépésben a spermiumokat a petesejteket tartalmazó tálba helyezik, így megtörténik a megtermékenyítés és a zigóták kialakulása. A jól fejlődő zigóták közül néhányat blasztocisztává nevelnek, ezeknek nagyobb az esélyük a beágyazódásra.
- A negyedik lépésben egy vagy két legjobb minőségű embriót lágy katéteren keresztül beültetnek a méhbe.
Amennyiben minden rendben megy, az embrió beágyazódik, és sikeres terhességet eredményez. A lombikbébi-kezelés sikerét meghatározza a leendő szülők életkora, életmódja, a meddőség oka, az átültetett embriók száma és a ciklusok mennyisége.
Számos kockázatot is figyelembe kell venni. Többes terhesség fordulhat elő, ha egynél több embriót ültetnek be. A többmagzatos terhesség nagyobb koraszülés és alacsony születési súly kockázatával jár.
Az ovulációt serkentő injekciós gyógyszerek (pl. HCG) petefészek hiperstimulációs szindrómát okozhatnak, amely során a petefészkek bedagadnak és fájdalmassá válnak.
A vetélés aránya IVF segítségével fogant nőknél körülbelül 15–25%, ami hasonló a természetes úton fogantakhoz.
A petesejt-leszívás közben előfordulhatnak szövődmények: a pici tűvel történő leszívás vérzést, fertőzést vagy bél-, húgyhólyag- vagy érsérülést okozhat. Kockázatot jelenthet továbbá az altatás és a szedáció is.
Az IVF-et igénybe vevő nők 2–5%-ánál méhen kívüli terhesség is kialakulhat. Ilyenkor a megtermékenyített petesejt a méhen kívül, általában a petevezetékben tapad meg. Ilyen esetekben a terhesség nem folytatható, és sürgősségi ellátás szükséges.
A születési rendellenességek kockázata arányosan nő az anya életkorával, függetlenül a fogantatás módjától. Ezért a lombikbébi-kezeléseket 40 év feletti nőknek gyakran nem ajánlják. Hasonló korhatárok vonatkoznak spermium- és petesejtdonorokra is.
Menstruációs ciklusodat követheted a WomanLog segítségével. Töltsd le most:
