Egy átlagos nő élete során nagyjából hat évet tölt el menstruációval. Legtöbben egyszerűen elfogadjuk ezt az élet részeként, de milyen jó lenne, ha emiatt nem kellene aggódnunk.
A modern tudomány csodái többféle lehetőséget kínálnak erre. Alapvető szinten be tudunk avatkozni a testünk működésébe, bár ez kicsit több erőfeszítést igényel, mint a varázspálca-lengetés. A biztonsági szempontokat is figyelembe kell venni.
Bár a menstruáció természetes folyamat, egyes nők számára annyira megterhelő, hogy emiatt le kell mondaniuk a mindennapi tevékenységeikről. Azok a nők is, akik enyhébb tünetekkel élnek, elfoglalt életet élnek, így a görcsök, fejfájás és vérzés nem túl kívánatos társak. Sokakban felmerül a kívánság, hogy bárcsak vége lenne az egésznek.
Sok nő nem szeretne gyermeket, és biztos abban, hogy ez a jövőben sem fog változni. Számukra feleslegesnek tűnhet egy olyan folyamaton keresztülmenni, amely minden hónapban a teherbeesés lehetőségére készíti fel a testüket.
A hormonok alapvető szerepet játszanak a menstruációs ciklusban. A hormonális fogamzásgátlók a női endokrin rendszert célozzák, hogy meggátolják a teherbeesést. Ez úgy történik, hogy a méhnyak nyákját besűrítik, hogy a spermiumok ne juthassanak el a méhbe, a méhnyálkahártyát elvékonyítják, hogy megakadályozzák a megtermékenyített petesejt beágyazódását, illetve megakadályozzák a petesejtek felszabadulását – vagy ezek valamilyen kombinációját alkalmazzák.
Két elterjedt módja van a hormonális fogamzásgátlók kategorizálásának:
Ezek a különbségek azért fontosak, mert a kiválasztott fogamzásgátló típus használata mellett néhány egészségügyi állapot kifejezetten rosszul reagálhat az ösztrogénre.
Különösen a kombinált fogamzásgátlók használata jelenthet veszélyt, ha terhes vagy, az első hónapban szoptatsz, túlsúlyos vagy, dohányzol vagy az elmúlt időszakban abbahagytad a dohányzást, 35 év feletti vagy, vérrögképződés, trombózis, sztrók, szívprobléma, rák, máj- vagy epebántalom, cukorbetegség vagy ahhoz köthető szövődmény, súlyos migrén (főleg ha aurával jár), vagy bármely olyan gyógyszert szedsz, amely kölcsönhatásba léphet a fogamzásgátlóval (például egyes antibiotikumok).
A fogamzásgátlók helyes használata sem mindig egyszerű. A hormonális fogamzásgátlók tipikus mellékhatásai közé tartozik a súlygyarapodás, fejfájás, mellfeszülés, rendszertelen vérzések, hangulatingadozások, csökkent szexuális vágy, pattanások, émelygés. Ezek egyénenként eltérőek, és néha csupán a szervezet alkalmazkodását jelzik.
Bármilyen típusú hormonális fogamzásgátlót is tervezel alkalmazni, mindig konzultálj szakképzett egészségügyi szakemberrel a lehetséges kockázatokról. Akkor is, ha nem jut eszedbe semmi, ami problémát okozhatna, mindig van rá esély, hogy nem tudsz minden fontos információról.
A „tabletta” egy SARC. A menstruációs ciklus mesterséges szabályozására alkalmazzák. Ez úgy történik, hogy egy sor „aktív” tablettát szedsz, amelyek hormonokat tartalmaznak és meggátolják a menstruációt, majd egy sor „inaktív” tablettát, amelyek nem tartalmaznak hormonokat, vagy egyszerűen szünetet tartasz, így a méhnyálkahártya leválik.
A legtöbb SARC 28 napos ciklust követ (ami megegyezik a természetes ciklus átlagával): 21 napig hormonokat szedsz, majd 7 napig szünetet tartasz. Léteznek hosszabb ciklusú tabletták is, amelyeket 12 héten keresztül folyamatosan kell szedni, majd egy hétig inaktív tablettákat, így a menstruációk száma évente átlagosan 13-ról 4-re csökken.
Ezt a mesterséges vérzést egyáltalán kihagyhatod, ha elhagyod az inaktív tablettákat, és rögtön a következő csomag aktív tablettájával folytatod. Ilyenkor a méhnyálkahártya nem válik le, így nem lesz vérzés. Ha a tablettákat helyesen szeded, általában nem várható káros következmény. A tabletta folyamatos szedésének lehetséges mellékhatásai megegyeznek a 28 napos ciklus esetében tapasztaltakkal. A hormonszint végig állandó, az endometrium nem vastagszik meg a méhben. Sőt, minél tovább szeded a tablettát, annál vékonyabb lesz a méhnyálkahártyád, de abbahagyás után visszaáll a normál szintre.
Néhány nő pecsételő vérzést tapasztal (kevés vérzés két menstruáció között), amikor elkezdi folyamatosan szedni a tablettát. Ez általában idővel elmúlik, ahogy a szervezet alkalmazkodik a változáshoz. Másoknál később, hónapok után jelentkezhet, az ilyen esetekben az inaktív tablettákat szedik be, és menstruálnak.
A fogamzásgátló injekciók LARC-ok. Lényegük, hogy gátolják az ovulációt, így a petefészkek nem bocsájtanak ki petesejtet. Emellett besűrítik a méhnyak nyákját, hogy a spermiumok ne érjék el a petesejtet.
Négy fő injekciós fogamzásgátló létezik: Depo-Provera (DMPA), Kombinált injekciós fogamzásgátlók (CIC), Sayana Press és Noristetat (NETE). Ezek elérhetősége országonként változik. Mindegyik típus megfelelő használat esetén 99%-os hatékonysággal védi a terhességtől. Elsősorban abban különböznek, hogy hol adják be, mennyi ideig hatásos, és mennyi idő kell a termékenység helyreállásához.
Sok nőnél már néhány injekció után leáll a menstruáció, de ez nem mindenkire igaz. Akár gyengébb, akár erősebb vérzések is felléphetnek, sőt, teljesen el is maradhatnak. A menstruáció megszüntetése nem célja az injekcióknak, inkább mellékhatásként jelentkezhet, így nem garantált megoldás a vérzés megszüntetésére.
Ugyanakkor a LARC-injekciók használatát kezdő nők 60–70%-ánál idővel megszűnik a menstruáció, általában egy év alatt teljesen leállhat a vérzés.
A spirál (méhen belüli eszköz, IUD) egy pici eszköz, amelyet a méhbe helyeznek a teherbeesés megelőzésére. Ez is LARC, és az egyik leghatékonyabb fogamzásgátló módszer. A hormonális spirál progesztint bocsát ki, így besűríti a méhnyak nyákját, hogy a spermiumok ne érjék a petesejtet. Néhány nőnél a progesztin az ovulációt is leállítja. Létezik hormonmentes spirál is, amely nem befolyásolja a szervezet hormontermelését.
Néhány nő az első 3–6 hónapban hosszabb, fájdalmasabb menstruációkat tapasztalhat a spirál felhelyezését követően. Előfordulhat fertőzés, illetve a test kilökheti az eszközt – orvosod elmondja, hogyan ellenőrizd, hogy a helyén van-e. Kismedencei fertőzéses előzményeknél nem ajánlott a spirál. A hormonális spirál márkától függően 3–5 évig maradhat a helyén.
A hiszterektómia a méh (esetenként más környező szervek) műtéti eltávolítása.
A méh, a petefészkek és/vagy a petevezetékek eltávolítása után a páciens terméketlenné válik, a menstruáció végleg megszűnik. A beavatkozás kockázatos, és általában csak akkor javasolják, ha más kezelések nem hatékonyak vagy nem alkalmazhatóak.
Hiszterektómia javasolt a női reproduktív rendszert érintő problémák kezelésére, például:
Három fő típusa létezik:
A műtét különböző módon végezhető, mindegyiknek megvan az előnye és hátránya, és az orvos határozza meg, melyik a legmegfelelőbb az adott helyzetben.
Bár a beavatkozást általában biztonságosnak tartják, ritkán előfordulhat vizeletcsepegés (inkontinencia), hüvelyi előesés (amikor a hüvely elmozdul a helyéről), hüvelyi sipoly (rendellenes összeköttetés a hüvely és más szerv között), krónikus fájdalom, erős vérzés, vérrögképződés, vérzés, közeli szervek sérülése, illetve fertőzés.
Sikeres műtét után általában 5 napig kell a kórházban maradni, a teljes felépülés 6–8 hét. A gyógyulási idő a beavatkozás típusától függően változhat.
Megérteni és elfogadni a vágyat a menstruáció nélküli életre teljesen érthető és lehetséges is, azonban számos szempontot kell mérlegelni a döntés során. Néha nem is maga a menstruáció a fő probléma, hanem az ezzel járó tünetek.
Attól függően, mit szeretnél megszüntetni, érdemes lehet először kevésbé testbe beavatkozó megoldások után nézni. Előfordulhat, hogy akár a napi stressz csökkentése vagy bizonyos ételek, anyagok kerülése is javíthat a helyzeten.
Ha szenvedsz a tünetektől, bátran vegyél igénybe olyan megoldást, amit szükségesnek érzel, amennyiben nem veszélyezteted magadat, és jól informált döntést hozol. Végső soron a saját testedről döntesz.
A szerkesztő megjegyzése: A témakörök átfedése miatt idézünk a cikkünkből: Hormonális fogamzásgátlás.
Nyomon követheted a menstruációd a WomanLog segítségével. Töltsd le a WomanLog alkalmazást most: