Egy fiatal lány első menstruációja jelentős esemény, amely a pubertás és a nővé válás kezdetét jelzi. Egyesek számára ez a felnőtté válás természetes része, míg másoknak káros, a környező kultúrába ágyazott hiedelmekkel kell megküzdeniük. Ebben a cikkben megtudhatod, melyek a menstruációval kapcsolatos leggyakoribb tévhitek és szokások, és miért lehet veszélyes a kultúrális stigma ehhez a természetes és elkerülhetetlen biológiai folyamathoz – különösen fiatal nők számára.
A világ népességének fele menstruál. A görcsökkel, álmatlansággal, hormonális migrénekkel és más premenstruációs tünetekkel való megküzdés önmagában is kihívás, de a menstruációhoz kapcsolódó káros hiedelmek és társadalmi normák, amelyek korlátozzák, hogy mit tehet egy menstruáló személy, a mentális egészségünkre is hatással vannak. Míg egyes helyeken a menstruációról való beszélgetés pusztán kényelmetlenséget okoz, máshol a menstruáló nőket kizárják megszokott napi tevékenységeikből—nem mehetnek iskolába vagy dolgozni, és nem vehetnek részt társasági eseményeken. Még azokban az országokban is, ahol az emberek magukat modernnek és racionálisnak tartják, sok nő és lány még mindig szégyenkezik emiatt a természetes testi folyamat miatt.
A menstruációs stigma azt jelenti, hogy valakit, aki menstruál, megszégyenítenek, vagy saját maga is szégyelli a menstruációját a menstruációval kapcsolatos kulturális vagy társadalmi hiedelmek miatt. A menstruációs stigma hatása azonban messze túlmutat a szégyen és a zavar érzésén; sok helyen a világban a nők kimaradnak az oktatásból vagy a munkavállalásból, mert menstruálnak.
Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy még a 21. században is gyakran tabunak tartják ezt a témát—amiről csak magánban kellene beszélni. Normalizálnunk kell, hogy megosztjuk egymással menstruációs tapasztalatainkat, mert a nők és lányok megszégyenítése egy teljesen természetes testi funkció miatt, amelyen az emberi faj fennmaradása múlik, nemcsak akadályozza fejlődésüket, hanem önmagukhoz való viszonyukat is károsítja. A fejlődő országokban és a szegény közösségekben élő nők szenvednek ettől a leginkább.
Amikor egy lánynak megvan az első menstruációja, általában még csak részben fejezte be az alapképzést. Sok szegény közösségben a fiatal lányok családjai nem engedhetik meg maguknak, hogy menstruációs termékeket vásároljanak, vagy biztosítsák a higiénét otthonon kívül, így a lányok gyakran kénytelenek kihagyni az iskolát. A szegénység azonban csak az egyik része a problémának. Több lány beszámolt arról is, hogy fiú osztálytársaik és néha még tanáraik is sértő megjegyzéseket tesznek a menstruációról, ami diszkriminatív légkörhöz vezet, és végül az iskola elhagyásához.
Az UNESCO szerint világszerte mintegy 131 millió iskoláskorú lány nem jár iskolába. Ez azt jelenti, hogy kisebb eséllyel szereznek diplomát és biztosítanak maguknak stabil jövedelmet, így családtagoktól vagy házastárstól függenek, és nem tudnak önállóan sorsukat meghatározó döntéseket hozni. Az ilyen szoros függőség sok kockázati tényezőt növel, például a családon belüli fizikai és pszichológiai erőszaknak való kitettséget. Az ilyen helyzetben lévő nők nagyobb valószínűséggel fognak a szegénységi küszöb alatt élni nyugdíjas éveikben is, mivel életük során nem tudtak önálló anyagi biztonságot felépíteni.
A menstruációs termékek vásárlására fordítható pénz hiánya és a menstruációval kapcsolatos társadalmi stigma veszélybe sodorja a nőket és lányokat, hogy nem tartják be a megfelelő higiénét. A menstruációs vér a szervezetből távozva gyorsan baktériumok táptalajává válik, ezért tampont, betétet vagy egyéb menstruációs eszközt minden pár órában cserélni kell a fertőzések elkerülése érdekében. Azok a lányok azonban, akik nem jutnak megfelelő termékekhez, vagy szégyellik, hogy nyilvános mosdóban foglalkoznak velük, nagyobb kockázatnak vannak kitéve fertőzések és betegségek szempontjából. A nem megfelelő menstruációs higiéné a legtöbb toxikus sokk szindróma esetének okozója is, amely akár életveszélyessé is válhat.
A mai napig előfordul, hogy egyes kultúrákban a menstruáló nők nem vehetnek részt vallási vagy társadalmi összejöveteleken, amíg vérzésük tart. Néhány kultúra odáig is elmegy, hogy a menstruáló nő nem főzhet a családjának, vagy nem alhat a párjával ezeken a napokon. Nepálban évszázadokon át gyakorolták a Chhaupadi-t, vagyis a menstruáló nők és lányok rituális száműzését—többnyire egy istállóba vagy a háztól távol eső udvarba. Bár a gyakorlatot hivatalosan betiltották, továbbra is létezik Nepál vidéki, konzervatív területein. Az ilyen gyakorlatok nemcsak a menstruációs stigmát erősítik, hanem a nőket is leértékelik és társadalmilag még kiszolgáltatottabbá teszik.
Sok országban, amikor egy fiatal lánynak megvan az első menstruációja, az a házasságra és családalapításra való felkészültséget jelenti. Már 12 éves lányokat is kényszeríthetnek házasságba, amint megjön nekik. Bár a kamasz lány szervezete biológiailag már képes lehet a szülésre, a serdülőkori terhesség nagyságrendekkel nagyobb kockázattal jár: hosszan tartó, nehéz szüléssel, súlyos vérszegénységgel, vérzéssel, toxémiával, fogyatékossággal és akár halállal is fenyeget. Azokban a kultúrákban, ahol a menstruációs stigma erős, a nem tervezett vagy nem kívánt terhesség aránya is magasabb, mert mind a lányok, mind a fiúk számára kevés az oktatási erőforrás. Ha valaki nagyon fiatalon, társadalmi kényszer hatására vállal gyermeket, az egész életére visszafordíthatatlan társadalmi és gazdasági hátrányokat okozhat.
A legtöbb modern vallás nem állít rituális korlátokat a menstruáló nők elé, de a világ konzervatívabb régióiban ezek a szokások tovább élnek.
Különféle keresztény felekezetek tiltják a nők részvételét az úrvacsorában, amíg menstruálnak. Az iszlámban a menstruáló nők mentesülnek a böjt alól, de a régi szent könyvek szerint ebben az időszakban nem élhetnek házaséletet. A zsidó vallásban is tilos a menstruáció alatt a közösülés, és rituális fürdővel kell megtisztulni.
A legtöbb hindu közösségben a menstruáció eljövetelét ünneplik, ugyanakkor a nők nem léphetnek templomba, és nem vehetnek részt vallási szertartásokon. A konzervatívabb hindu közösségekben a menstruáló nők még a házba sem léphetnek be, vagy tilos nekik házimunkát végezni. A buddhisták körében általában a menstruációt a természetes biológiai folyamat részeként kezelik, amely nélkülözhetetlen az emberi szaporodáshoz, de a konzervatívabb közösségek jellemzően itt is kizárják a nőket a vallási rituálékból, és nem engedik őket templomba.
Bár ezek közül egyes gyakorlatok ártalmatlannak tűnhetnek, de a rituális korlátozások csak tovább erősítik azt a nézetet, hogy a menstruáció titkolni, szégyellni való, s hogy a nőket kevesebbnek tartják a férfiaknál.
A menstruációval kapcsolatos mítoszok és tabuk a világ minden táján fennmaradtak. Kínában például a nők mindössze 2%-a használ tampont, mert korábban széles körben elterjedt nézet volt, hogy a tampon használata átszakítja a szűzhártyát, amit (helytelenül) a szüzesség bizonyítékának tartottak. Bár ma Kínában már kevésbé fontos a házasság előtti szüzesség, sokan továbbra is úgy gondolják, hogy egy tampon vagy hasonló testbe helyezett eszköz káros lehet a növésben lévő lány számára.
A menstruációs stigma fejlett, magas színvonalú oktatással rendelkező országokban is jelen van. Angliában közel kétmillió 14–21 éves lány hagyott ki egy teljes vagy félnapot az iskolából a menstruációja miatt, az Egyesült Államokban pedig luxuscikként adóztatják a menstruációs termékeket, plusz anyagi terhet róva a menstruáló személyekre.
Még ma is, amikor az internetnek köszönhetően az információk elérhetősége soha nem volt ilyen egyszerű, a menstruációval kapcsolatos negatív hiedelmek újra és újra öröklődnek. A Plan International Hollandia, Uganda, Brazília és Indonézia területén végzett kutatása szerint sok fiú és fiatal férfi úgy gondolja, a menstruáció magánügy, amiről nem kell beszélni. A válaszadók több mint fele szerint a menstruáció piszkos dolog, sőt, 38% szerint egyenesen undorító. Több mint a felük egyetértett abban is, hogy a nők ne menjenek iskolába vagy dolgozni, amíg menstruálnak.
A menstruációval kapcsolatos pontos tájékoztatás hiánya és a diszkriminatív kulturális gyakorlatokhoz való ragaszkodás csak tovább nehezíti a stigma leküzdését. Míg ilyen sok fiú és férfi hiszi, hogy a menstruáció jó ok arra, hogy kizárják a nőket és a lányokat az alapvető jogok érvényesítéséből, a káros szégyenérzet és diszkrimináció tovább él.
Bár sok káros menstruációval kapcsolatos mítoszt a hagyományos kultúrákhoz lehet kötni, vannak olyan közösségek, ahol a menstruáció kezdetét egy nő életében jelentős átalakulásként ünneplik.
Dél-Indiában, amikor egy tamil lány megkapja az első menstruációját, rokonai összegyűlnek egy különleges szertartásra, hogy megünnepeljék új státuszát. Ajándékokat kap, különleges ételt készítenek számára, és az idősebb nők rituális fürdőben részesítik. Brazíliában is nagycsaládi esemény a fiatal nő életének e fontos pillanata, és egyes dél-afrikai közösségekben hasonló ünnepségeket tartanak.
Az apacs törzseknél is gyönyörű ünnepség zajlik, amikor egy lány eléri a pubertást és megjön az első menstruációja: a hozzá közel álló nők négy napig tartó mulatságot rendeznek evéssel, ivással és tánccal az Átváltozó Nő tiszteletére, ezzel nyitva meg egy új életszakasz kapuját. Az amerikai Hupa őslakosok újraélesztették a Flower Dance nevű szertartást, amely a felnőtté válás részét képező ünnep, és arra hivatott, hogy a fiatal nőt pozitív életútra állítsa. Más észak-amerikai és dél-csendes-óceáni bennszülött törzsek is külön tisztálkodási rítusokkal és önreflexiós időszakkal tisztelik a menstruációt. Bár a menstruáló nőket ilyenkor elkülönítik a közösségtől, ezt maguk választják abból a célból, hogy más nőkkel kapcsolódjanak és megéljék a nőiségüket.
Egy fiatal lány első menstruációja jelentős változás az életében—ez a nővé érés és reproduktív képesség kezdete. Sajnos sokunk számára ez a pillanat egyben az egyenlőség és a lehetőségek végét is jelentheti. A menstruáció körüli negatív mítoszok és tabuk káros hiedelmekhez és gyakorlatokhoz vezetnek, amelyek egy ördögi diszkriminációs körforgást tartanak fenn, ami végül a fiatal nők helyzetét rontja és az egész társadalmat hátrányosan érinti. Bár még hosszú út áll előttünk, már az is segít, ha nyíltan beszélgetünk egymással saját menstruációs élményeinkről. Szorgalmazhatjuk, hogy a kormányok tegyék elérhetőbbé a menstruációs termékeket, és ösztönözhetjük az iskolákat, hogy pontos információt adjanak a menstruációról és a reproduktív egészségről lányoknak és fiúknak egyaránt.
Töltsd le most a WomanLog alkalmazást: