Miómák a méhben
A méhmiómák (más néven fibromiómák, leiomiómák vagy miómák) a leggyakoribb jóindulatú daganatok a nők körében. A nők több mint 50%-ánál diagnosztizálnak miómát, de kevesebb mint a felük tapasztal tüneteket.
A legtöbb mióma ártalmatlan. Kezelésre akkor van szükség, ha a mióma erős menstruációs vérzést okoz, nyomást gyakorol a belső szervekre, vagy meddőségi problémákat idéz elő. Beszélj nőgyógyászoddal a rendelkezésre álló számos kezelési módról!
A méhmiómák nem daganatos elváltozásoknak számítanak: nem fokozzák a méhrák kockázatát, és szinte soha nem alakulnak át rosszindulatúvá.
A miómák gyakran többszörösen fordulnak elő, de akár egyetlen csomó is kialakulhat. Általában kicsik, de előfordulhat, hogy annyira megnőnek, hogy a méhfal nagy részét elfoglalják.
Tünetek
A miómák lehetnek tünetesek („aktívak”) vagy tünetmentesek („inaktívak”). Egy tünetmentes mióma általában egy rutinszerű kismedencei vagy méhvizsgálat során derül ki, de a kisebb miómák gyakran rejtve maradnak. Egy tünetes mióma az alábbi tünetek valamelyikével vagy kombinációjával hívja fel magára a figyelmet:
- Fájdalmas menstruáció
- Erős vagy elhúzódó menstruációs vérzés
- Kismedencei nyomás vagy fájdalom
- Gyakori vizelési inger
- Vizeletürítési nehézségek
További lehetséges tünetek: székrekedés, hátfájás, lábfájdalom, vérszegénység, súlygyarapodás, fájdalom szexuális együttlét során és meddőség.
A tünetek attól függenek, hol, mekkora, és mennyi mióma van jelen. Előfordul, hogy egy mióma kinövi vérellátását és elhal (nekrózis), ami hirtelen, erős fájdalmat okozhat. Sok más betegség is okozhat hasonló tüneteket, ezért öndiagnózis ritkán lehetséges. Ha aggódsz az egészséged miatt, fordulj bátran szakemberhez!
Osztályozás
A miómákat méretük alapján kategorizálják:
- Kicsi (>1cm – 5cm) – borsó és licsi méret között;
- Közepes (5cm – 10 cm) – barack és nagy citrom között;
- Nagy (10cm+) – mangó vagy annál is nagyobb.
Előfordulhat, hogy a miómák annyira megnőnek, hogy kitágítják a méhet, és befolyásolják a kismedencei vagy hasi szerveket. Nagyon ritka esetekben a többszörös miómák annyira kitágítják a méhet, hogy az a bordákig érhet, kellemetlen nyomást okozva.
A növekedési mintázatok eltérők lehetnek. Egyes miómák hirtelen növekedhetnek, mások visszahúzódnak, vagy alig változnak. Terhesség idején gyakran előfordul, hogy a miómák visszafejlődnek vagy eltűnnek a méh visszaalakulása és az ösztrogén szintjének csökkenése miatt.
A miómákat elhelyezkedésük szerint is osztályozzák.
Intramurális miómák – ezek a csomók a méh izomrétegei között alakulnak ki.
Több típusa van az intramurális miómáknak:
- elülső intramurális mióma (a méh elülső falán)
- hátsó intramurális mióma (a méh hátsó falán)
- fundális intramurális mióma (a méh felső részén)
Submucosus (vagy intracavitális) miómák a méh üregébe domborodnak. Mivel ezek közvetlenül a méh belső nyálkahártyája alatt nőnek, gyakran több vérzést okoznak, mint a többi típus. Mivel a legtöbb nő érzékeny a hólyagra nehezedő nyomásra, akár egy kis submucosus mióma is tünetet válthat ki.
A submucosus miómák jelenthetnek leggyakrabban meddőségi vagy terhességi problémát. Az ilyen miómákban szenvedő nők hajlamosak az erősebb és hosszabb menstruációs vérzésre.
Subserosus miómák a méh külső felszínén helyezkednek el. Gyakori, hogy miattuk megnő a méh mérete. Mivel ezek nem a méhen belül alakulnak ki, szabadon tudnak növekedni. Akár grapefruithoz hasonló méretet is elérhetnek, mielőtt tüneteket okoznának.
Nyeles (pedunculált) miómák szárat (pedunculus) fejlesztenek, amellyel a méhfalhoz kapcsolódnak. Méretüktől és helyzetüktől függően ezek a daganatok aszimmetrikussá tehetik a méhet.
Összefüggések & lehetséges okok
Sok női egészségügyi probléma esetében, így a méhmiómáknál sincsenek egyértelműen meghatározott okok. A kutatók azonban az alábbi összefüggéseket találták:
Genetikai tényezők
A legtöbb miómában megváltoztak azok a gének, amelyek a normális méhizomsejtekben is jelen vannak. Ha a családodban előfordult ez a betegség, nálad is magasabb a kockázat a kialakulására.
Hormonok
Az ösztrogén és a progeszteron (a két hormon, ami minden menstruációs ciklusban előkészíti a méh nyálkahártyáját a terhességre) valószínűleg elősegítik a miómák növekedését. A miómák több ösztrogén- és progeszteronreceptort tartalmaznak, mint a normál méhizomsejtek. Ezek a daganatok terhesség alatt gyorsan növekedhetnek, majd a szülés után az alacsonyabb hormonszint miatt visszafejlődnek. A menopauza általában hasonló hatással jár.
Extracelluláris mátrix (ECM)
Az ECM olyan, mint a téglák közötti habarcs – összetartja a sejteket. Miómában az ECM szintje megemelkedett, ezért ezek a csomók sűrűek, rostosak lesznek. Az ECM növekedési faktorokat is tárol, és biológiai változásokat indít el a sejtekben.
Rassz
Bár bármelyik termékeny korú nő bármikor kialakíthat miómát, afroamerikai nők körében gyakoribb, nagyobb és több mióma jelenik meg, így a tünetek is súlyosabbak lehetnek és gyakran hamarabb jelentkeznek.
Egyéb tényezők
Korai menstruáció, elhízás, D-vitamin hiány, sok vörös hús és alkohol fogyasztása, kevés zöldség, gyümölcs és tejtermék is növelheti a mióma kialakulásának veszélyét.
Jelenleg kevés tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a miómák megelőzésére, de a kutatások folytatódnak. Lehet, hogy nem lehet megakadályozni a miómák kialakulását, de szerencsére csak kis részük igényel kezelést.
Miómák és termékenység
Bár a méhmiómák igen gyakoriak a fogamzóképes korban lévő nők körében, viszonylag kevés érintett nő tapasztal meddőségi problémát emiatt.
Pontosan nem ismert, hogyan zavarják meg a miómák a termékenységet. Elképzelhető, hogy akadályozzák a spermium feljutását a petesejtig, vagy zavart okoznak a méhnyálkahártya vérellátásában, ezáltal nehezítve a beágyazódást. Miután a miómákat eltávolítják, a korábban meddő nők többsége sikeresen eshet teherbe.
Nagyon ritka esetekben a miómák szövődményeket okozhatnak, például lepényleválást, magzati fejlődési visszamaradást vagy koraszülést.
Diagnózis
A nőgyógyász vagy orvos kismedencei vizsgálattal előzetes diagnózist állíthat fel. A vizsgálat kimutathatja a méhben vagy a környékén tapintható rendellenes elváltozásokat vagy csomókat, de további vizsgálatok szükségesek lehetnek a diagnózis megerősítéséhez és a kezelési terv elkészítéséhez.
Gyakori következő lépés egy ultrahang vizsgálat (hasi vagy hüvelyi). Ez ahhoz segít, hogy kizárják a méhben lévő egyéb elváltozásokat. Az ultrahang segít meghatározni, hogy az észlelt csomók valóban miómák-e, és meghatározza azok helyét, méretét.
Néhány esetben laborvizsgálat szükséges, hogy más okokat is kizárjanak, például vérzészavarokat vagy pajzsmirigy problémákat.
Mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) ajánlott nagy méh esetén vagy menopauza közeli nőknél. Az MRI részletes információt nyújt a daganat helyéről, méretéről, formájáról és típusáról, ezzel segítve az orvost, hogy megfelelő kezelést válasszon.
Hiszteroszonográfia során steril sóoldattal tágítják ki a méh üregét, így az ultrahangos kép tisztább.
Hiszteroszalpingográfia során röntgen kontrasztanyagot használnak, hogy láthatóvá tegyék a méh üregét és a petevezetékeket.
Hiszteroszkópia során vékony világítócsövet vezetnek a méhnyakon át a méh üregébe, majd sóoldattal kitágítják a méh üregét, így jól vizsgálható a méh falai és a petevezetékek nyílásai.
Kezelés
Nem minden nőnek van szüksége kezelésre méhmióma esetén. Ha a daganat tünetmentes és semmilyen panaszt nem okoz, gyakran maguktól visszafejlődnek vagy teljesen eltűnnek kezelés nélkül.
Ha tünetmentes miómája van, évente ellenőriztesse, hogy nem növekedik-e tovább.
Számos módja van a méhmiómák kezelésének, attól függően, hogy hol és mekkorák, valamint az érintett nő egészségügyi állapotától és életkorától is függ.
Gyógyszeres kezelés a menstruációs ciklust szabályozó hormonokat célozza, így mérsékli például az erős vérzést és a kismedencei nyomást. A gyógyszerek nem szüntetik meg a miómákat, de zsugorítják őket. Néhány gyakori gyógyszertípus:
- Gonadotropin-releasing hormon (GnRH) agonisták gátolják az ösztrogén és progeszteron termelést, így átmenetileg menopauzaszerű állapotot idéznek elő (gyakori hőhullámokkal). Felfüggesztik a menstruációt, zsugorítják a miómákat, és visszafordítják a vérszegénységet. A készítményeket általában 3–6 hónapig írják fel, mert hosszú távú használatuk csökkenti a csonttömeget. A kezelés abbahagyása után a tünetek visszatérnek. Gyakran műtét előtt vagy a menopauza megkönnyítésére írják fel.
- Progeszteront tartalmazó méhen belüli eszköz (IUD) hormonális fogamzásgátló, amely a vérzés enyhítésére használható miómák esetén, de nem csökkenti vagy szünteti meg a miómákat.
- Tranexámsav – nem hormonális gyógyszer, mely enyhítheti az erős menstruáció tüneteit.
- Orális fogamzásgátlók – segítenek szabályozni a menstruációs vérzést, de nem zsugorítják a miómákat.
- Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) – ezek a gyógyszerek hatékonyak lehetnek a miómához társuló fájdalom enyhítésében, de a vérzést nem csökkentik.
- Vény nélkül kapható gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító szerek szintén segíthetnek a tünetek enyhítésében.
- Ha a vérveszteség miatt vérszegénység lép fel, a kezelőorvos vas- és egyéb vitamin pótlást ajánlhat.
A gyógyszeres kezeléseken kívül számos más, bizonyítottan hatékony eljárás és műtét is létezik a méhmiómák kezelésére: vannak nem invazív, minimálisan invazív módszerek és hagyományos műtéti technikák.
Nem invazív eljárások során nincs metszés, és járóbeteg-ellátásban végzik (nincs kórházi bennfekvés).
Az MRI-készülékhez kapcsolt nagy energiájú ultrahang segítségével feltérképezik a pontos miómaelhelyezkedést, majd fókuszált ultrahanggal felmelegítik és elpusztítják a miómaszövetet.
Minimálisan invazív eljárások:
A méhartéria-embolizáció során speciális anyagokat juttatnak be a méhet ellátó artériákba, így elzárják a miómákat tápláló ereket, azok pedig elhalnak és zsugorodnak.
Ez a módszer hatékony a miómák zsugorításában és a tünetek enyhítésében, de szövődmények léphetnek fel, ha más szervek vérellátása is csökken. Bár ennek a kockázata alacsony, általában azoknak javasolják, akiknél nem terveznek terhességet.
Rádiófrekvenciás abláció során rádiófrekvenciás energiával oldják fel a méhmiómákat és szűkítik a tápláló ereket. Az elhalt mióma még 3–12 hónapig is zsugorodik, fokozatosan csökkentve a tüneteket. Elvégezhető laparoszkóposan vagy méhnyakon keresztül.
Hasonló módszer a kriomiólízis, ahol fagyasztással pusztítják el a miómákat.
Hagyományos sebészeti eljárások:
Myomectomia. Ha később szeretne gyermeket vállalni, az orvos a miómák kimetszését, „myomectomiát” javasolhatja. A műtéttel kizárólag a miómákat távolítják el, a méh egészséges szöveteit megkímélve.
A miómák száma, mérete és elhelyezkedése szerint az orvos háromféle myomectomiát választhat:
- Abdominális myomectomia. Ezt választják, ha több, nagy miómája van, amelyeket nehéz elérni. A has alsó részén vágást ejtenek, ezen keresztül távolítják el a miómákat, majd a méhizmokat visszavarrják. Több napos kórházi tartózkodásra és 4–6 hetes felépülésre lehet számítani. A későbbiekben inkább császármetszést javasolhatnak szülés esetén.
- Hiszteroszkópos myomectomia. Ezt akkor alkalmazzák, ha a miómák a méh üregében helyezkednek el. A hiszteroszkóp segítségével megtalálják a miómákat, majd egy vékony elektromos hurkot használva eltávolítják azokat. A beavatkozás rövid ideig tart, pár óra után el is lehet hagyni a rendelőt.
- Laparoszkópos myomectomia. Ennél az eljárásnál az alsó hasfalon több apró bemetszést végeznek a miómák eltávolításához.
Myomectomia után a tünetek általában megszűnnek, de ha nem sikerült minden miómát eltávolítani, a betegség idővel kiújulhat.
A hysterectomia drasztikus, visszafordíthatatlan műtét, amelynek során a teljes méhet és az összes benne levő miómát eltávolítják. Ez a beavatkozás végleg megfoszt a gyermekvállalás lehetőségétől is. Elsősorban azok választják, akik biztosan nem akarnak több gyereket, de csak végső megoldásként érdemes fontolóra venni.
Sok kutatás szükséges még a méhmiómák valódi okainak feltárásához és a megelőzéshez. Addig is orvosainkra és a tudósokra kell bízni magunkat, hogy a rendelkezésre álló ismeretek alapján a legmegfelelőbb kezelést nyújtsák.
Menstruációd nyomon követéséhez próbáld ki a WomanLog alkalmazást! Töltsd le most:
