Nők és ADHD: Gyakoribb, mint gondolnánk!
A halogatás, feledékenység, ingerlékenység és szorongás mind-mind a mindennapi élet részei. Az ADHD-val élők számára azonban ezek a problémák nap mint nap jelen vannak. Nekik szinte lehetetlen „összeszedni magukat” vagy „abbahagyni a lustaságot”. Még a legegyszerűbb feladatok is rengeteg energiát igényelnek, amit nehéz megérteni azoknak, akik nem élnek ADHD-val. Különösen a nőknek okoz nehézséget a diagnózis felállítása és a kezelés elindítása.
A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) még mindig stigmatizált, és alig beszélünk róla, holott az USA-ban már több mint a 3–17 éves gyerekek 9%-át diagnosztizálták vele. Még mindig gyakori, hogy az ADHD-t a hangos, izgő-mozgó és figyelmetlen kisfiúkkal azonosítják. Ma már tudjuk, hogy sokkal összetettebb, mint hittük. Az utóbbi években a tudományos közösség lassan egyetért abban, hogy a lányokat és nőket ugyanolyan arányban érinti a zavar, mint a férfiakat, csak őket kevesebb mint fele annyian diagnosztizálják.
Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar egy krónikus mentális állapot, amely az agyi folyamatokat érinti. Sokáig úgy hitték, hogy kizárólag gyermekkorban fellépő, idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amiből „ki lehet nőni”, és főleg a hiperaktív, többnyire fiúkat érinti. Új kutatások szerint, habár a gyermekkori ADHD tünetei idővel enyhülhetnek, a problémák mindkét nemnél fennmaradhatnak felnőttkorban is—csak másképpen mutatkoznak meg.
ADHD vagy ADD
A zavar neve két részből áll—figyelemhiány és hiperaktivitás; ezeket régen két külön kategóriaként kezelték. Az ADD (figyelemhiányos zavar) mára elavult besorolás; ezt használták korábban annak megnevezésére, amit ma figyelemhiányos típusú ADHD-nak nevezünk.
A modern orvostudomány háromféle ADHD-típust ismer el:
- Hiperaktív/impulzív
- Figyelemhiányos
- Kombinált
Az ADHD-val élő emberek általában a tünetek mindkét végletét tapasztalják, de egyik vagy másik típus—hiperaktív vagy figyelemhiányos—gyakran markánsabban jelenik meg a kognitív működésükben.
A hiperaktív típus jellemzője az állandó mozgás- és cselekvésigény. Az ilyen ADHD-ban szenvedő emberek impulzívak, gyakran félbeszakítják a beszélgetéseket, „befejezik” mások mondatait, vagy annyit beszélnek, hogy a környezetük nehezen tudja követni; sokkal több fizikai aktivitásra van szükségük, hogy jól érezzék magukat, általában izgágák, nem tudnak nyugodtan ülni. Ez a fajta ADHD az, amit jellemzően a kisfiúkkal és férfiakkal kapcsolnak össze.
A figyelemhiányos típusú ADHD-ban szenvedők is küzdenek a koncentrációval, de náluk a zavar a beszélgetésekből származó információk megtartására, az utasítások megjegyzésére való képtelenségként jelentkezik. Gyakran tűnhetnek „távolinak” és feledékenynek, rendszeresen elveszítik a dolgaikat. Problémát okoznak számukra a rutinszerű teendők elvégzése, időgazdálkodás, akár a mindennapi feladatokról, akár fontosabb elintéznivalókról van szó. Ez a típus főként nőknél és lányoknál fordul elő gyakrabban.
Mindkét ADHD-típus esetén nagyon hasonló a végkimenetel: nehézségek a koncentrációban, a beszélgetések fenntartásában, a napi rutin követésében, valamint a feladatok végrehajtása fokozott erőfeszítést igényel számukra.
A hiperaktív és figyelemhiányos ADHD típusok megkülönböztetése a külső megnyilvánulások kategorizálását jelenti, ami a kezelés szempontjából lehet fontos. Azonban az alapvető kognitív folyamatok mindkét típusban gyakran nagyon hasonlók.
Az, hogy hogyan fejezzük ki a gondolatainkat és érzéseinket, összefügg a személyiségünkkel, a neveltetésünkkel és a kulturális normákkal. Ez mindenkire igaz, az ADHD-val élőkre is.
Valaki hangosan, látványosan fejezheti ki a dühét, de egy csendes, visszahúzódó ember is lehet belül ugyanolyan dühös. Ugyanígy a beszédesség és impulzivitás eltakarhatja a feledékenységet és aggodalmaskodást is.
Hogyan jelenik meg az ADHD a nőknél?
A leggyakoribb ADHD tünetek nőknél a következők lehetnek:
- A beszélgetések során nem tud tartósan odafigyelni
- Nehezen koncentrál és fejezi be a feladatokat
- Gondot okoz az időbeosztás és a rutinok követése
- Könnyen unatkozik
- Könnyen elterelődik a figyelme
- Gyakran érzi magát túlterheltnek
- Feledékenység
- Impulzivitás, amely túlköltéshez vagy meggondolatlan döntésekhez vezethet
- Rendetlen élettér és munkahely
- Állandó szorongás
- Túlzott összpontosítás az érdekesebb témákra
- Túlgondolkodás
- Döntéshozatali nehézségek
- „Alibi” tevékenységekkel foglalja el magát
- Hajlam a túlterheltségre, ami kiégéshez vezethet
Mi okozza az ADHD-t?
Míg az ADHD pontos oka máig ismeretlen, a kutatások folyamatosan zajlanak. Jól dokumentált a genetikai tényező szerepe.
Ha egy szülőnél megjelennek az ADHD jelei, nagy az esély rá, hogy valamilyen formában a gyermekeiben is kialakul. Ráadásul a genetikai hajlam mindkét irányban ráébreszthet. Sokan, főleg nők, csak gyermekük diagnózisa után ismerik fel saját tüneteiket saját magukban.
Ha genetikailag hajlamos vagy az ADHD-ra, különböző kiváltó tényezők erősíthetik a tüneteket, például:
- Koraszülés
- Egyéb egészségügyi problémák, például epilepszia
- Trauma és agysérülés
- Krónikus stressz
- Túlzott ingerlés
- Rutin hiánya
- Rossz táplálkozási szokások
- Nem megfelelő gyógyszerek vagy stimulánsok használata
- Hormonális változások, például a menopauza idején
Az ADHD-val élőknél a rossz szokások könnyen ördögi kört alkothatnak. A rendetlen otthon, az egészségtelen étkezés, vagy a határidők miatti stressz mind-mind súlyosbíthatja a tüneteket, miközben maga az ADHD is nehezíti a pozitív változások elérését.
Ez nem lustaság. Az ADHD-val élők agya szerkezetileg eltér a neurotipikusoktól, vagyis teljesen más kiindulási szintről működnek, amihez nincs választási lehetőségük.
Az ADHD-s agy
Az ADHD egy tág kategória. Bár nagy az egyéni eltérés, néhány közös jellemzőt azonosítottak a tudósok.
Neurológiai kutatásokból tudjuk, hogy az ADHD-s agy bizonyos területei gyorsabban vagy épp lassabban fejlődhetnek, és ezek kapcsolódása egymáshoz is eltérő lehet a neurotipikus agyhoz képest.
Az ADHD-val élőknél az „átlagos” agyi működést vezérlő neurotranszmitterek úgynevezett „diszregulációja” figyelhető meg: egyszerűen szólva az agy különböző régió között nem mindig hatékony az információáramlás.
Két ilyen, gyakran érintett neurotranszmitter a dopamin és a noradrenalin. Mindkettő szorosan összefügg többek között a hangulattal és a motivációval. Attól függően, hogy az agy mekkora mennyiséget termel belőlük és mennyire hatékonyan használja fel, az illető hiperaktív és túlfókuszált lehet, vagy épp teljesen motiválatlan. Mindkét szélsőség gyakori „kísérője” az ADHD-nak. Jellemző továbbá, hogy az ADHD-val élők időérzéke gyakran torzul.
Miért ilyen nehéz az ADHD diagnózisa?
Habár világos, hogy az ADHD-s agy másként működik, mint a neurotipikus agy, pontosan még nem tudjuk, miért—még.
Az ADHD diagnózisához az orvosok még mindig csaknem 40 éves irányelveket követnek. Szűrőlistákat használnak, amelyek eredetileg hasonló háttérrel rendelkező fehér fiúkról készültek. Ezek a kritériumok ugyan folyamatosan módosulnak az új ismeretek fényében, de a változás lassú.
Mivel az ADHD fő tünetei látszólag mindennapi emberi viselkedések—feledékenység, motivációhiány, halogatás stb.—kevés embert irányítanak szakorvosi vizsgálatra. Ehelyett az ADHD-val élőkre sokszor rásütik, hogy lusták vagy megbízhatatlanok, emiatt gyakran éri őket megbélyegzés iskolában, munkahelyen egyaránt.
Sokáig uralkodó nézet volt, hogy az ADHD először is kisfiúknál fordul elő; ez a gondolkodásmód ma is él. Az Egyesült Államokban például a fiúknak kb. 13%-át, a lányoknak pedig csak 6%-át diagnosztizálják ADHD-val. Pedig most már tudjuk, hogy a lányok és nők majdnem ugyanannyian érintettek, mint a fiúk vagy férfiak, csak a nőknél a tüneteket gyakran figyelmen kívül hagyják. Ennek több oka van.
A nőknél az ADHD sokkal gyakrabban jelentkezik figyelemhiányos típusban. Az ADHD-s kislányok álmodoznak, nehezen jegyzik meg az információkat, nehezükre esik tartani a napirendet, de nem „ugranak falnak”, mint fiú társaik. Az ő küzdelmeik kevésbé tűnnek fel a felnőttek számára, viszont ugyanolyan valósak.
A nőket már egészen kiskoruktól arra szocializálják, hogy ne mutassák kifelé a negatív érzéseiket. Ahelyett, hogy „rosszalkodnának”, a nők sokkal inkább befelé fordítják a küzdelmeiket. A kislányokat leszidják a hangos, szabálytalan viselkedés miatt, így kivételesen jól megtanulják leplezni a problémáikat.
A maszkolás kifejezést arra a viselkedéshalmazra használjuk, amelyet – főleg nők – kifejezetten azért alkalmaznak, hogy megfeleljenek mások elvárásainak. A nők jelentős társadalmi nyomás alatt vannak, hogy alkalmazkodjanak a környezetükhöz, néha olyan jól, hogy a többiek egyáltalán nem veszik észre a belső küzdelmüket – még akkor sem, ha olyan zavarban szenvednek, mint az ADHD.
A nők igazi „két tűz között” vannak. Még ha beszámolnak is a tüneteikről, akkor is kisebb eséllyel irányítják őket további kivizsgálásra.
Sajnos a feledékenységet, impulzivitást vagy figyelemhiányt a nőknél gyakran tévesen „természetesnek” veszik. Ezeket a nehéz tüneteket legtöbbször csak PMS-nek tulajdonítják, pedig egy jól diagnosztizálható és kezelhető állapot is állhat a hátterében.
Hangulatingadozások és agyiköd valóban lehetnek hormonális eredetűek, de néha valódi zavarokat jeleznek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
A nők negatív érzéseit, pl. a dühöt vagy frusztrációt is gyakran kevésbé veszik komolyan, mint a férfiaknál.
A szorongás és depresszió gyakran együtt jár az ADHD-val lányoknál, nőknél, ahogyan egyéb zavarok, például evészavarok vagy alvásproblémák is előfordulhatnak.
Hogyan élhetünk ADHD-val?
Habár az ADHD-s agyat eltérőnek tartjuk a neurotipikustól, ma már tudjuk, hogy nem létezik „normális ember”. Ahelyett, hogy a tökéletességre törekednénk, inkább elfogadhatjuk és megünnepelhetjük a sokféleséget. Ha úgy érzed, érintett lehetnél, érdemes szakemberhez fordulni szűrésért.
Sok mindent tehetünk az ADHD tüneteinek enyhítésére:
Egyszerűsíts és teremts rendszert. Ha a napi teendők túl sok energiát vesznek el, automatizáld, amit lehet. Alakíts ki rutint például a bevásárláshoz, számlafizetéshez – heti bevásárlólista, rendszeres online rendelés. Tárold a mindennap használt tárgyakat elérhető helyen, és tedd vissza őket mindig ugyanoda. Válassz könnyen kezelhető dolgokat: nem gyűrődő ruhák, kevés locsolást igénylő növények, tartós élelmiszerek, amelyeket friss alapanyagokkal lehet kiegészíteni. Érdemes beruházni háztartási eszközökbe—lassú főzőedény vagy porszívó robot—, hogy a házimunka is egyszerűbb legyen.
Korlátozd a zavaró tényezőket otthon és a munkahelyen. Kapcsold ki a felesleges értesítéseket az eszközeiden, iratkozz le a terhes hírlevelekről, használj fehér zajt vagy speciális ADHD hanganyagokat a koncentrációhoz.
Testmozgás. A rendszeres mozgás segít a stressz levezetésében és csökkenti a nyugtalanságot a mindennapokban. 20-30 perc mozgás már elegendő lehet a dopamintermeléshez, amely órákra lendületet ad. Sokan megtanulják felismerni, mikor kell egy kis sétát tenniük, és mennyi idő elég ahhoz, hogy újra motiváltak legyenek.
Étkezési és életviteli szokásaidat is igazítsd úgy, hogy az ADHD hatása csökkenjen. Az ADHD-val élők gyakran jobban érzik magukat alacsony szénhidráttartalmú, alacsony cukortartalmú étrenden, és előfordulhat, hogy nehezebben emésztik a glutént vagy a tejfehérjét (kazein).
Naplózd a teendőidet, rangsorold a feladatokat. Így biztosíthatod, hogy a fontos dolgok időben elkészüljenek. Néha az is motiváló lehet, ha néhány könnyebb, kevésbé sürgős dolgot is le tudsz „pipálni”; ettől szabadabbnak érezheted magad a komolyabb feladatokhoz. Arra ügyelj, hogy ne vessz el a haszontalan „alibi” tevékenységekben.
Oszd fel a feladatokat kisebb részekre és vállalj be egyszerre csak egyet. Például: döntsd el, hogy tíz percig hajtogatsz ruhát. Állítsd be az órát, majd értékeld, hogy meddig jutottál. Akkor is több haladást értél el, mintha csak aggódtál volna anélkül, hogy nekiállsz. Lehet, hogy sikerül újabb tíz percet ráhúznod vagy váltasz egy másik feladatra—próbáld ki pl. a „pomodoro technikát”.
Fogadd el a határaidat és óvd a mentális egészségedet. Mindig lesznek visszaesések, de ezek nem határozzák meg, ki vagy: egyéni vagy csoportos terápia segíthet a viselkedési minták felismerésében és kezelési eszközök megtanulásában. Néha egy egyszerű légzőgyakorlat is elég lehet, hogy visszatalálj önmagadhoz, és tisztában légy a szükségleteiddel—hogy mozgatnád magad, innál egy pohár vizet, vagy megkeresnél egy infót, ami tovább visz egy feladatban.
Receptre kapható gyógyszerek szintén segíthetnek az ADHD tüneteinek enyhítésében. Sokan úgy érzik, sokkal könnyebb lesz az életük a megfelelő gyógyszerekkel. Általában stimulánsokat és nem stimulánsokat írhatnak fel a koncentráció és motiváció támogatására. Bizonyos esetekben antidepresszáns is hasznos lehet a szorongás vagy depresszió kezelésében.
Az életünk folyamatosan változik. Az ADHD tünetei is alakulhatnak az évek során, és a rutinjainkat ehhez igazíthatjuk.
Bár az ADHD egész életen át fennálló állapot, lehetséges úgy alkalmazkodni, hogy jól lehessünk—főleg, ha pontos a diagnózis és van támogató környezet. Sokan, akiket sikeres vállalkozónőként ismerünk, szintén ADHD-val élnek: a változatosság, a rutinellenesség igénye gyakran innovatív megoldásokat szül.
Az ADHD sajnos nem „szupererő”. Igenis kihívás, mely sokak életét megnehezíti, és megakadályozza, hogy rendet teremtsenek maguk körül, még akkor is, ha kívülről minden rendben látszik.
A jó hír, hogy egyre többen ismerik fel, hányan élhetnek ADHD-val és hogy segítség kérhető. Az első lépés, hogy elismerd: minden nap megérdemled a támogatást.
A WomanLog alkalmazás segít a ciklusod nyomon követésében. Töltsd le most:
