Testszőrzet
Az emberi test természetesen szőrrel fedett, mégis hosszú története van annak, hogy mennyi mindent megteszünk ennek eltávolításáért. Ellentétben néhány elképzeléssel, a testszőrzet eltávolítása kizárólag esztétikai célt szolgál. Ezért a döntés, hogy meghagyod vagy eltávolítod, teljes mértékben rád van bízva.
A férfiak és a nők is borotválkoznak, de a nőkön nagyobb társadalmi nyomás van, hogy így tegyenek. A nők haj- és szőrtelen bőrének eszménye a 20. század fordulóján vált divatossá a nyugati kultúrákban, és azóta is folyamatosan ránk van erőltetve.
Kétféle szőr található az emberi testen— a fejbőrön növő szőrt terminális vagy androgén szőrzetnek nevezzük, míg mindenhol máshol a puhább, rövidebb, finomabb szőrzetet vellusz szőrzetnek hívják. A pubertás során az androgén hormonok szintje megnő, aminek hatására a szeméremtájékon és a hónaljban lévő vellus szőr terminális szőrzetté alakul át. A terminális és vellus szőr más színű is lehet.
Általában a férfiak szőrösebbek, mint a nők, mivel több androgén hormonjuk van—ezek a hormonok felelnek a szőr növekedéséért és erősségéért—de ez egyénenként eltérő.
A testszőrzethez kapcsolódó társadalmi stigma azt hiteti el velünk, hogy akinek látszódik vagy rendezetlen a szőrzete, az kevésbé tiszta, mint a sima bőrű társaik. Bár igaz, hogy a hónaljszőrzet vagy a fanszőrzet hajlamosíthat a szagmolekulák megtapadására, az erősebb szag kialakulása nem történik meg azonnal, és rendszeres zuhanyzás vagy fürdés mellett a szőr jelenléte vagy hiánya nem befolyásolja a tisztaságot. Épp ellenkezőleg. Ahogy a szempilláink is, úgy a testszőrzetünk természetes védelmet nyújt a szennyeződések és baktériumok ellen. Minden testrészen lévő szőr annak megfelelően fejlődött ki, hogy azt a területet védje.
A borotválkozás története
A borotválkozás egyáltalán nem a modern idők jele. Már Kr. e. 30 000-ből is vannak bizonyítékok a borotválkozásra. De miért? Miért érezték az emberek szükségét akkor, és miért érezzük ma is?
Ha beleásunk a különböző kultúrák történetébe, láthatjuk, hogy a külső alapján összekötöttek valakit egy bizonyos csoporttal vagy társadalmi osztállyal. A haj vagy a szakáll hossza a hovatartozást és a státuszt jelentette. Például az egyiptomi fáraók szakálla a „földi istenek” státuszát jelentette—ám ezek a szakállak teljesen műek voltak. A szakáll csak szimbólum volt, nem kellett valóságosnak lennie. Valójában néhány fáraó nő volt, és ők is viseltek szakállt. Ugyanakkor a műszakáll alatt általában simára borotvált uralkodó rejtőzött. A sima borotválkozás időigényes és nehéz volt, így státuszszimbólummá vált.
A görögök ezzel szemben a telt szakállat a bölcsesség és férfiasság jelének tartották. A szakálluk büszkeségük forrása volt, csak gyász vagy súlyos lelki megrázkódtatás esetén vágták le. Ha valaki mással levágatták a szakállukat, az óriási szégyen volt. Viszont a szakáll elvesztette népszerűségét az ókori Görögországban, amikor a katonák rájöttek, hogy a szakáll hátrány harc közben—ha az ellenség megragadta, irányítani tudta őket.
A nők számtalan szőrtelenítési divatot láttak jönni és menni az aktuális kor szépségeszményei szerint. Kleopátra uralkodása alatt cukros pasztát használtak, hasonlóan a mai gyantázáshoz. Erzsébet-korban a nők a szemöldöküket borotválták, hogy a homlokukat optikailag megnyújtsák!
A modern borotválkozás a 20. század elején indult. A szőrtelenséget a nőiességgel és a kívánatossággal kezdték társítani, három iparág hathatós közreműködésével, akik mind nyerni akartak rajta—női divatipar, férfi borotvagyártás, női magazinok. A sima bőr divatja azután robbant be, hogy rövidebb ujjú, rövidebb szoknyás ruhák kerültek divatba. A testszőrzetről alkotott képünket jelentősen a reklámipar formálta.
A kényelem egy dolog, a szégyen viszont társadalmi jelenség—csak mások előtt vagy mások által közvetetten szégyenkezünk a viselkedésünk miatt. Manapság ugyan gyakran halljuk, hogy a nők szabadon választhatnak, hogy szőrtelenítenek-e, de még messze járunk attól, hogy a szőr meghagyása társadalmilag elfogadott legyen.
A szőrtelenség ártatlansága
Miért tartják vonzóbbnak a sima bőrű nőt? Azért, mert egy rendkívül erősen reklámozott trendből lett norma, vagy több is van mögötte?
A szőrös test műveletlenség—sőt, állatiság—jele. Ez a férfiaknál rendben van, nőknél viszont nem. Fontos összefüggés, hogy hogyan tekintünk a nőkre: természetes módon szőrös a női hónalj, kivéve, ha még lány. Tudjuk, hogy a testszőrzet megjelenése a pubertás természetes része. Mégis furcsának tartjuk, ha egy felnőtt nő szőrös. Kultúránkban idegenkedés alakult ki a női testen jelen lévő természetes szőrzettől. A sima bőr eszménye arra ösztönzi, hogy a nők mesterségesen őrizzék meg a kislányos jegyeket.
Ha a szőrös test állati, akkor a szőrtelenség gyermeki. Ezek a jelentések veszélyes narratívát teremtenek, amelyben a nőket nem tekintik autonóm, döntésképes felnőttnek. A női szőrtelenséghez való ragaszkodás megkönnyíti a fiatal lányok szexualizálását, mivel testileg nemigen van különbség a borotvált női és a kislánytest között. Ez megerősíti azt a hiedelmet is, hogy a nők naivak, védtelenek, könnyen befolyásolhatók—mint a gyerekek. Azt sugallja, hogy egy lány ugyanannyira felelős a szexualizálásáért, mint egy felnőtt nő.
A pornó is tovább erősíti a szőrtelen női test képét. Mivel a kamaszok egyik fő forrása a meztelenség megismerésében, a pornó valóságtól elrugaszkodott elvárásokat támaszt. A nők tárgyiasítása és szexualizálása nem genetikai, hanem kulturális tényező. Ha a pornóban a nőket rendszerint szőrtelenül mutatják, előbb-utóbb elhisszük, hogy ez az igazság, és próbáljuk utánozni. A fiatalok abban nőnek fel, hogy a nőiesség és a kívánatosság feltétele a szőrtelenség.
Sok nő felismerte, hogy a szőrtelenség rendszerszintű tárgyiasítás szimbóluma, ezért tiltakozásként nem borotválkozik. Ez viszont néha azzal jár, hogy a szőrtelenítő nőket hibáztatják az elnyomás továbbviteléért—ami szintén elnyomás. Nem az a cél, hogy minden nő abbahagyja a borotválkozást, hanem hogy mindannyian valóban szabadon döntsünk.
A szőrtelenítés módszerei
Ha inkább eltávolítanád a testszőrzeted, többféle módszer közül választhatsz. Ezek a leggyakoribbak:
Az eredményesség érdekében mindig tiszta és lehetőleg radírozott bőrrel kezdj.
Borotválás penge segítségével, ideális esetben legalább 4 pengével ellátott borotvával, hatékony módja a legtöbb testszőr eltávolításának. Érdekes módon a férfi borotvák gyakran jobban működnek, mint a nőiek. Használj borotvahabot vagy gélt, hogy a szőr puhává váljon, könnyebben vágható legyen, és bőröd ne száradjon ki. Elektromos borotva is jó megoldás. Fontos, hogy a pengéket mindig tartsd tisztán, és rendszeresen cseréld, függetlenül attól, milyen borotvát használsz. Borotválás után a szőr gyorsan visszanő—pár napon belül.
Gyantázás esetén meleg, csíkokra kent gyantát húzunk le a bőrről, amely magával viszi a szőröket is. A meleg gyanta felpuhítja a szőrtüszőket, így egyszerre nagyobb területen húzható ki a szőr, tövestől. A brazil gyantázás a szeméremtájékon történő, kiterjesztett gyantázás. Ez a módszer gyors, de elég fájdalmas, és otthoni használatra nem minden testrészen ideális, például hónaljon. Mivel a szőr tövestől jön ki, a visszanőtt szőr csak hetek múlva jelenik meg, így sima bőrt élvezhetsz. Fontos, hogy a gyantázáshoz a szőr legyen legalább ¼ hüvelyk (kb. ⅔ cm) hosszú, hogy a gyantába beleakadjon. A cukorgyanta ugyanezen az elven működik, de viasz helyett melegített cukrot használ.
Depiláció során kémiai krémekkel oldják fel a szőrt a tüszőnél, amelyet aztán könnyen letörölhetsz. Az ilyen krémek allergiás reakciót okozhatnak érzékeny bőrön, és akárcsak a gyantázásnál, a szőr csak lassan nő vissza, mert a tüsző is újraképződik. Fájdalommentes módszer, viszont kb. 15 percet igényel, amíg a krém hat.
Lézeres szőrtelenítés. Professzionális lézerkezelésekkel a szőrtüszőket célozzák, ami néhány alkalom után akár egy évig is tartó szőrtelenséget eredményezhet. Biztonságos és elterjedt megoldás, de nem olcsó.
Kisebb területeken, finomabb szőr esetén a csipeszelés és a cérnás szőrtelenítés is jó választás. A csipeszelés egyenkénti szőrszálak kihúzásával történik, elsősorban szemöldöknél vagy egyéb kis területeken. A cérnás szőrtelenítés során keresztezett fonallal húzzák ki a felesleges szőrt. A szőrnövekedés formálását és korlátozását groomingnak nevezik.
Lehet, hogy hallottad már: ha borotválkozol, a visszanövő szőr hosszabb, sötétebb és erősebb lesz. A borotválás valóban serkentheti a növekedést, és a visszanövő szőr pár napig sötétebb lehet, de sem hosszabbnak, sem vastagabbnak nem fog tűnni. Ez csak egy mítosz.
Néhány figyelmeztetés:
- Minden szőrtelenítési eljárást magadnak vagy szakemberrel végeztess. Más szőrt borotválni vagy gyantázni nehéz és kockázatos.
- Használd saját borotvádat. Gondolj rá, mint a fogkefédre—nem való megosztásra.
- Hagyd békén a mellbimbó körüli szőrt. A mell érzékeny a benőtt szőrszálak okozta fertőzésekre. Csábító lehet kitépni vagy leborotválni azokat a néhány szál szőrt, de a legjobb, ha békén hagyod.
Akarok-e szőrös lenni?
A szőrtelenség több mint egy évszázada a szépségideál része, és mélyen beépült a nők megítélésébe. Egyre többen döntenek úgy, hogy hagyják nőni a testszőrzetüket—van, aki politikai okokból, van, aki egyszerűen nem szeret borotválkozni.
Másrészt a szőrtelenítés nagyon elterjedt, és kevés kockázattal jár a kisebb sérüléseken vagy benőtt szőrszálakon kívül. Nincs ok a szőrtelentés elutasítására, de a nőkre nehezedő szőrtelenségi nyomás ellen érdemes fellépni. A borotválkozás történetének ismerete segíthet, hogy a következő generációk kevésbé legyenek kitéve ennek a társadalmi nyomásnak.
Saját preferenciád csak rád tartozik, teljesen személyes választás. Bárhogy is döntesz, csak az számít, hogy a saját döntésed legyen. Nincs rá helyes vagy rossz válasz.
Nyomon követheted a ciklusodat a WomanLog alkalmazással. Töltsd le most a WomanLogot:
