Az emberi férfi és női test vizuális összehasonlítása számos hasonlóságot mutat, de a különbségek azonnal szembetűnőek. A legnyilvánvalóbb eltérés a szaporítószervekben rejlik—ezek jelentik a kromoszómák fizikai megnyilvánulását, amelyek meghatározzák a biológiai nemet.
A nők anatómiai sajátosságai a szexuális funkcióhoz, a szaporodáshoz és a hormonális szabályozáshoz kapcsolódnak, és magukban foglalják a külső nemi szerveket—a vulvát—, valamint a belső nemi szerveket—a petefészket és a méhet.
A melleket „járulékos” szaporítószerveknek tekintjük, hiszen fő funkciójuk a tejtermelés—azaz újszülött kisbaba táplálása.
A férfiak és nők szexuális anatómiája eltérő, de minden nemi szerv ugyanabból a sejtcsoportból fejlődik ki. Magzati fejlődés során ezek a sejtek attól függően differenciálódnak, hogy milyen hormonális környezetbe kerülnek.
A baba biológiai nemét már akkor meghatározza, amikor az apa spermiuma találkozik az anya petesejtjével. Ezt a génjeink és a kromoszómák teszik lehetővé.
A 23 kromoszómapárból, amelyek az összes emberi szaporodáshoz szükséges genetikai információt hordozzák, csak egyetlen pár különbözteti meg a nemet—az anya petesejtje X kromoszómát tartalmaz, míg az apa spermiuma vagy X, vagy Y kromoszómát biztosít.
Az ivari kromoszómák hordozzák azokat a géneket, amelyek a nemi elkülönülésért felelősek. Az SRY gén (Sex-determining Region of the Y chromosome) különösen fontos, mert olyan fehérjét termel, amely a magzatban a here (gonádok) kifejlődését eredményezi. Ha nem működik az SRY gén, akkor az embrió alapértelmezés szerint kislánnyá válik.
A herék röviddel kialakulásuk után elkezdenek tesztoszteront termelni. Ennek a hormonnak való kitettség hatására a differenciálatlan szövetek makká, pénisszé alakulnak. Ha nincs tesztoszteron, ugyanezekből a szövetekből klitorisz fejlődik ki.
A többi szaporítószerv is hasonlóképp fejlődik: hormonhatásra a herezacskó, a herék, mellékherék, ondóvezeték, prosztata, ondóhólyagok, húgycső és pénisz alakul ki férfiaknál, míg a petefészkek, petevezetékek, méh, méhnyak, hüvelycsatorna, Bartholin-mirigyek, hüvely, csikló és csikló előbőr fejlődik ki nőknél. Az ember születéskor meglévő nemi szerveit elsődleges nemi jellegeknek nevezzük.
További nemi fejlődés jóval a születés után, a pubertáskorban következik be. Ekkor ismét a nemi hormonok hatására érik meg a test, és mindkét nemnél másodlagos nemi jellegek jelennek meg.
Nőknél:
Férfiaknál:
A külső nemi szervek magukban foglalják a szeméremdombot, a nagyajkakat (labia majora), a kisajkakat (labia minora), a hüvelybemenetet, a csiklót és a gátat.
Ezek együtt adják a vulva nevű szervet (latinul: 'fedél' vagy 'burkolat').
A külső nemi szervek fő funkciói:
Szeméremdomb (mons pubis, mons veneris)—gömbölyű, húsos terület zsírszövetből, amely a szeméremcsontot fedi, és pubertás után szőr borítja. A „pihék” szerepe, hogy csökkentsék a súrlódást szex közben, és védenek a kórokozóktól, de sok nő a vágást, borotválást, gyantázást is választja. Ez csakis rajtad múlik.
A hónalj- és szeméremtájéki szőrtüszők apokrin verejtékmirigyekhez is kapcsolódnak; ezek olyan feromonokat választanak ki, amelyek valószínűleg szerepet játszanak a szexuális vonzalomban, bár még sok a megválaszolatlan kérdés.
Nagyajkak—húsos, külső ajkak, melyek a hüvely nyílásának mindkét oldalán találhatók. Körülölelik és védik a többi külső nemi szervet, és mirigyeket tartalmaznak, melyek nedvesítő váladékot termelnek. Pubertás után a külső felszín sötétebb és szőrös, a belső sima és rózsaszín.
Kisajkak—belső, rózsaszínű, sima ajkak, melyek a nagyajkakon belül helyezkednek el, és méretük egyénenként eltérő. Vannak nők, akiknél túllógnak a nagyajkakon, míg másoknál észrevétlenek.
Gazdag érhálózatuk miatt a kisajkak rózsás színűek, szexuális izgalom során megtelnek vérrel, így duzzadtabbá és érzékenyebbé válnak.
A kisajkak felül összefutnak és körülölelik a csikló makk részét, mely jellemzően borsónyi méretű, de egyénenként eltérhet. Valójában csak a csikló csúcsa látható—két szára akár 12–13 centi hosszan benyúlik a testbe. A csiklóban sok idegvégződés található, amely érintés hatására megduzzad, ezzel segítve a szexuális izgalom kialakulását.
A csikló előbőre vagy fitymája egy bőrredő, amely körülveszi a csiklót és védi a dörzsölődéstől.
A nagyajkak, kisajkak és csikló barlangos testből állnak, amelyek izgalom hatására vérrel telítődnek.
A kisajkak között található a hüvely előcsarnoka, ahol a belső női nemi szervek találhatók:
A hüvely mérete változó, de átlagosan körülbelül 7 centiméter hosszú. Izgalom alatt kitágul.
Ha ujjadat a hüvelybe helyezed, teljesen normális, ha redőket, ráncokat érzel—nem kell simának lennie. Ezeket a redőket hívjuk rugae-nak. Ezek, mint a harmonika vagy rakott szoknya, képesek tágulni és összehúzódni, így akár egy ujjat, tampont, vagy akár 3,5 kg-os babát is átengednek.
A szűzhártya egy vékony sejtréteg, amely részben fedi a hüvelybemenetet. Nem minden nőnek van szűzhártyája, és akiknek van, általában csak részleges, de nem is feltétlenül tudnak róla.
A szűzhártya eltépődhet medencesérülés, sport, nőgyógyászati vizsgálat, szexuális aktus vagy szülés következtében is. Hiánya nem bizonyítja, hogy a nő nemi életet élt volna.
Ezek a hüvelybemenet két oldalán találhatók, és sűrű váladékot termelnek, amely a közösülés során síkosítja a hüvelyt.
A hüvelycsatorna belsejében találhatóak:
A méhszáj (cervix)—nagyjából 2–3 cm-es, domború, ovális szerkezet a hüvelycsatorna belső végén. Itt kezdődik a méh. Közepén egy kis nyílás van, amely összeköti a méhszájat a hüvellyel. A méhszáj a női élet során, valamint a menstruáció és terhesség alatt hormonálisan változik, mozog.
Szüléskor a méhszáj kb. 10 cm-re tágul, hogy a baba átjuthasson a méhből a hüvelycsatornába és onnan a világra.
A méh izmos zsák, amely a magzatot tartja terhesség alatt. A medenceüreg közepén helyezkedik el.
A nő havi ciklusa során a méh nyálkahártyája megvastagszik és vérrel telítődik, hogy felkészüljenek a petefészekből kiszabaduló petesejt befogadására. Így biztosít tápanyagokban gazdag környezetet a leendő magzatnak, ha bekövetkezik a terhesség.
Ha nem jön létre fogamzás, a méhnyálkahártya lelökődik, és a hüvelyen át távozik. Ezt nevezzük menstruációnak. A menstruáció általában 5–7 napos, és kb. 28 naponta ismétlődik. A ciklus hossza azonban egyénenként is, ciklusonként is változik.
A két méhkürt vagy petevezeték a méh felső részétől két oldalra húzódik, a petefészket kapcsolva a méhhez.
A petefészkek kis, mandula alakú szervek a méh két oldalán. Felfüggesztett állapotban helyezkednek el; szalagok rögzítik őket a petevezetékekhez és a méh falához.
Születéskor egy petefészekben kb. 1 millió oocita vagyis petesejt van. Pubertáskor ezeket a petesejteket a hormonok érlelik, általában egyenként (bár néha több is egyszerre) érnek meg, és kerülnek ki a megfelelő petefészekből a petevezetékbe, ahol a megtermékenyítés történhet. Ezt a folyamatot ovulációnak nevezzük. Egy nő élete során kb. 500 petesejt érik meg ovulációra, a többi elvész.
A petefészkek hormonokat is termelnek—ösztrogént és progeszteront—, amelyek döntő szerepet játszanak a szaporodás és a menstruációs ciklus szabályozásában.
Általában egy megtermékenyített petesejt a petevezetéken át jut a méhbe, ahol beágyazódik a méhfalba, hogy fejlődhessen. Ha viszont a petesejt a petevezeték falában tapad meg, az úgynevezett méhen kívüli terhesség (ektópiás terhesség) alakul ki.
A hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti területet gátnak nevezzük.
Szülés után a női mell tejjel táplálja a csecsemőt.
A mell zömmel zsírszövetből áll; a testtömeg és a genetika összességén múlik a mellméret. A mell mérete azonban nincs összefüggésben azzal, mennyi tejet tud egy nő termelni.
A női mell érzékeny a hormonális ciklusok változásaira, a legtöbb nőnél az élet során átalakul.
Minden mellben számos lebeny (lobulus) található, amelyek a bimbótól sugárirányban indulnak ki. Ezek a lebenyek kisebb, üreges tasakokat, alveolusokat tartalmaznak, ahol a tej termelődik. Az alveolusokat finom csövek hálózata, azaz vezetékek kötik össze. Szoptatás közben ezek a tejjáratok a tejtartalmú alveolusoktól a bimbóudvarba, majd nagyobb csatornákon keresztül a bimbóba vezetik a tejet. Amikor a baba szopik, a szopás serkenti a vér prolaktin-szintjét, ami így serkenti a tejtermelést is.
A mellek nemcsak szépek, hanem rendkívül praktikusak is—valódi csoda!
Figyelem! Minden nőnek rendszeresen ellenőriznie kell melleit, hogy időben észrevegye az esetleges elváltozásokat, amelyek a rák korai tünetei lehetnek. Az orvos vagy nőgyógyász megmutatja, hogyan végezhetsz önvizsgálatot, hogy ezt beépíthesd az egészséged ápolásába!
Kövesd a menstruációs ciklusod és szexuális életed a WomanLog segítségével. Töltsd le a WomanLog-ot most: